Minimalisták ellenőrzőlistája

Melissa Camara Wilkins írása a nosidebar.com oldalról. Eredetiben itt.

Egy átlagos amerikai otthon háromszázezer tárgyat rejt. Hogy micsoda? Mi a fenét csinálnak ezek ennyi holmival?

Ha az otthonod túlzsúfoltnak tűnik, ha napjaid őrült rohanásban telnek, és nem találod az íróasztalodat a kupac alatt: megértjük. Mind átéltük ezt, és ha változtatni szeretnénk, az sokszor bizony nyomasztó tud lenni. Mihez fogjak elsőként? Hogyan döntsem el, mi menjen és mi maradjon? Háromszázezer alkalommal…

Ha tetszik a gondolat, hogy kevesebbel élj, de nem tudod, hogyan kezdj hozzá, próbáld ki ezt a tíz lépést egy könnyedebb életért.

(Ha pedig már a minimalizálás mestere vagy, továbbítsd ezt egy barátodnak, aki most akar megismerkedni az egyszerűsítéssel.)

1. Mi az indítékod?

Kérdezd meg magadtól, miért szeretnél egyszerűsíteni. Túlzsúfolt életedet szeretnéd rendbe tenni? Egy rendezett otthon nyugalmára vágysz? Nagy álmoknak készíted elő a terepet? Amikor extra motivációra van szükséged, jusson majd eszedbe az “indítékod”, vedd majd észre, hogy már eddig is milyen messzire jutottál, és összpontosíts a célodra.

2. Kezdd könnyedén!

Még ha nagy változásokat szeretnél is elérni, kezdd kicsiben! Rakj rendbe egy fiókot. Mondj nemet egy kávémeghívásra. Tölts egy percet csendes, nyugodt lélegzéssel. Érdemes megnyerned néhány apró csatát, mielőtt nagyobb kihívások elé állsz.

3. A vágy és a szükséglet két különböző dolog

Valószínűleg kevesebbel is beéred, mint gondolnád. Mind így vagyunk ezzel. Amikor arról kell döntened, hogy mit engedsz be az életedbe, kérdezd meg: “Tudnék nélküle élni?” Ha igen, akkor tudni fogod, hogy ez sokkal inkább vágy, mint szükséglet. A szükséges dolgoknak maradniuk kell. A többiről te döntesz.

4. Keresd a boldogságot!

Egy jó szabály, hogy azokat a dolgokat tartsuk meg, amelyeket hasznosnak vagy szépnek gondolunk. A szépség megtalálásához Marie Kondo tanítása szerint kérdezzük meg, örömet okoz-e a kérdéses tárgy. Ha nem: hadd menjen. Talán valaki másnak okoz majd örömet.

5. Tedd átláthatóvá a naptáradat!

A könnyedebb élet kialakításánál nem csak a holminkra kell figyelmet fordítani. Egy egyszerűbb időbeosztás nyugalmat hozhat mindennapjaidba. Vannak benne olyan dolgok, amiket inkább hanyagolnod kéne? Megbeszélések, amelyeken nem feltétlenül kell részt venned? Találkozók, melyeket kihagyhatsz? Tudod, mit kell tenned…

6. Kapcsold ki!

Nem kell örökre kihúznod a vezetéket, de az időnként beiktatott képernyőmentes időszakok új megvilágításba helyezhetnek dolgokat és több örömet hozhatnak életedbe. Használd arra ezt az időt, hogy kimenj a természetbe, kapcsolatot teremts a körülötted lévő emberekkel, és hogy lecsendesítsd a fejedben lévő zajt.

7. Tervezz pihenőket!

Ahogy a fizikai környezeted egyszerűsödik, abban is új utakat fedezhetsz fel, hogyan találd meg a munka és a pihenés ritmusát az életedben. Nehéz “könnyedebb életre” törekedni, miközben valójában “kimerítő életet” élsz.

8. Tedd magadévá!

Az egyszerűség nem verseny. Könnyíts úgy, ahogy neked jól esik, és ne stresszeld magad azzal, hogy másokhoz hasonlítod magad. Valójában mentálisan azzal szabadíthatod fel magad igazán, hogy minimalizálod az méricskélést.

9. Ne feledkezz meg a barátaidról!

Ne engedd, hogy az egyszerűbb élet kialakítására tett elköteleződésed számodra fontos kapcsolatok útjába álljon. Mások talán még nem állnak készen olyan döntések meghozatalára, mint te. Tedd azt, ami neked jó, és élvezd az életedben lévő csodálatos emberek társaságát anélkül, hogy meg akarnád változtatni őket.

10. Élvezd a többet és a kevesebbet!

Több idő, nagyobb szabadság és több hely, hogy lélegezhess. Kevesebb holmi és kevesebb stressz. Kevesebb dolog, amit rendszerezni, tárolni és óvni kell. Kevesebb zűrzavar. Kevesebb rohanás.

Szánj rá egy percet, és adj hálát azért, amit azzal tanultál, hogy elengedtél dolgokat, és az életed új fejezetéért, amelybe ezzel léphettél.

Felépíthetsz egy életet kevesebbel – és többel.
Legyen több abból, amit szeretsz, és kevesebb abból, amit nem.

 

Az új szokás, mely megváltoztatta az életemet (és a szennyesemet)

Nathan írása a quiethabits.net oldalról. Eredetiben itt. (Itt-ott én is hozzászóltam.)

Amióta csak a feleségem és én megvettük a saját mosó- és szárítógépünket, őrült módon tájékozott vagyok az általunk termelt szennyes ruha mennyiségét illetően. De komolyan, úgy tűnik, mintha a szennyes-kosarak folyamatosan tele lennének. És csak mi ketten vagyunk! Biztos vagyok benne, hogy akinek gyermeke van, csak legyint erre: “Majd rájössz!”

Úgy tűnik, a mosás egy soha véget nem érő feladat, a mosógép pedig egy örökmozgó, mely a vízelvezető csövön keresztül elszívja az időt, a vizet és a pénzt a falon túl lévő feneketlen fekete lyukba. Mondanom sem kell, nem vagyok a mosás megszállottja. De ugyanúgy mint a halál és az adó, ez is elkerülhetetlennek tűnik.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, igyekeztem tapasztalatot szerezni a szennyesünkkel kapcsolatban. Nincsenek komoly statisztikai adataim alátámasztásként és semmit sem tudok minden kétséget kizáróan bizonyítani, de érzékelni kezdtem a különbséget. A következtetéseim:

Megpróbálom csökkenteni a keletkező szennyes mennyiségét úgy, hogy a dolgaimat annyiszor használom, ahányszor csak a higiéniai állapotuk megengedi.

Project 333 – az egyszerű az új fekete

Régóta olvasgatom a Project 333 blogot, korábban többször is írtam már róla. Még nem vágtam bele – jelenlegi élethelyzetemben (nyár, álláskeresés, szívem összetört darabjainak összeszedése: vagyis többnyire itthon vagyok) nemhogy 33, de 3 ruhadarabbal is ellennék… 😀 (update: közben munkát kaptam, így hamarosan elkezdődnek a dolgos hétköznapok,  és háromnál több ruhadarabra lesz szükségem…) 

De lássuk, miről van szó! Courtney Carver írása a be more with less oldalról. Eredetiben itt! Az angol nyelvű bejegyzésben szereplő hivatkozásokat is igyekszem hamarosan közzétenni!

A Project 333 egy minimalista, divattal kapcsolatos kihívás, melynek lényege, hogy legfeljebb 33 ruhadarab felhasználásával öltözködjünk 3 hónapon át.

11 ok, hogy NE vedd meg azt a ruhát

Anna Newell Jones, a The Spender’s Guide to Debt-Free Living (Útmutató költekezők számára az adósságmentes élethez) című könyv írója osztotta meg cikkében iránymutatásait, hogyan maradhatnak a “hááát, határeset” blúzok és a lábujj-nyomorgató magassarkúk (valószínűleg csak egyszer fogod viselni) az üzletek polcain – a pénzed pedig a tárcádban.

Ne vedd meg azt a ruhadarabot…

1. ha nagyszerűen nézne ki, ha elvinnéd a varrónőhöz, te azonban soha semmit nem viszel varrónőhöz.
2. ha nem néz ki jól minden szögből.
3. ha csak azért akarod, mert nem is olyan drága, vagy mert mega-giga akció van.
4. ha képeket küldözgetsz a barátaidnak a próbafülkéből, mert nem tudod eldönteni, mit is érzel valójában. (Ez óriási felkiáltójel egyébként: fogadni mernék, hogy próbálod meggyőzni magad arról, hogy tetszik, pedig a lelked mélyén tudod, hogy igazából nem jön be neked.)
5. ha biztos vagy benne, hogy előbb-utóbb rájössz majd, mihez tudod felvenni, de most hirtelen semmi nem jut eszedbe.
6. ha nem szerettél bele eléggé ahhoz, hogy cserébe megválj egy már meglévő darabtól a szekrényedből.
7. ha azért vennéd meg, mert a vásárlás gondolata tetszik, nem maga a ruhadarab. (A elméleteken alapuló vásárlás igencsak drága!)
8. ha egy olyan jövőbeli eseményre vásárolnál, ami nem biztos, hogy valaha bekövetkezik. (majd ha elkezdek túrázni…)
9. ha kényszernek éreznéd, hogy akár abban a percben viselned kelljen az üzleten kívül vagy hogy másnap reggel elmenj benne dolgozni.
10. ha meg kell tanulnod valamit ahhoz, hogy viselni tudd (például hogyan sétáljunk ingadozó, húsz centis sarkakon).
11. csak mert kötelességednek érzed a vásárlást. (Akár egy divathóbort, akár egy kedves eladó miatt, akinek úgy érzed, tartozol ezzel, mert annyit fáradozott, hogy segítsen.)

Útmutató – élj kevesebbel!

Careese Rials cikke a relevantmagazine.com oldalról. Eredetiben itt. Néhány mondatban én is hozzászóltam.

A mértéktelenség korát éljük: több száz tévécsatornánk van, dúskálunk a super-size (extra nagy) adagokban és a korlátlan fogyasztással megjelölt büféasztalokon, és vannak boltok, melyek kifejezetten nagy mennyiségben vásárlókra specializálódtak. Ha van valami, amitől igazán függővé vált társadalmunk, akkor az a “többet!”

Egyre nagyobb számban vannak azonban olyanok, akik megkérdőjelezik, hogy valóban egyre több és több elektronikai eszközre, ruhára, cipőre és más egyébre van-e szükségünk, amivel telezsúfolhatjuk otthonainkat. Ezek az emberek nem hisznek abban, hogy a teljesség és a boldogság megvásárolható lenne a soron következő hétvégi nagybevásárláson. Ehelyett úgy vélik, a könnyedebb élet és a szabadság kulcsa, hogy kevesebb tárgyat birtokolnak. Világszerte egyre több ember választja az egyszerűséget, mint életformát.

Ezek az emberek nem hisznek abban, hogy a teljesség és a boldogság megvásárolható lenne a soron következő hétvégi nagybevásárláson.

Az élet kevesebbel nem a nélkülözésről szól, sokkal inkább arról, hogy megelégszünk azzal, ami feltétlenül szükséges, és megszabadulunk a fölöslegtől. Egy könnyedebb élet kevesebb vagyontárggyal és valódi tartalommal megtöltve.

Hogyan egyszerűsíthetünk tehát? Csak úgy tehetjük életünk részévé az egyszerűséget, ha a minket körülvevő fizikai környezeten változtatunk. Ezen kívül elengedhetetlen, hogy megváltoztassunk néhány régi szokást és gondolati sémát is.

7 apró lépés kezdő minimalistáknak

Courtney Carver írása a bemorewithless.com oldalról. Eredetiben itt. Ezt-azt én is hozzátettem… 🙂

Legyen szó bármilyen életmódváltásról, így akár a minimalizmusról, az emberek három csoportba sorolhatók a hozzáállásuk alapján:

• Első: Gyerünk – hol az a kuka?
• Második: Kösz, nem – nem a cuccaim mennyiségével van a probléma, hanem a rendelkezésre álló hellyel.
• Harmadik: Érdekel, de nem tudom hogyan kezdjek neki…

Néha a második csoport tagjai átkerülnek az első vagy a harmadik csoportba, amikor azt látják, milyen boldogok a többiek.

Én lassan lettem minimalista. Belevágtam, aztán kiszálltam, előre léptem egyet, hátra kettőt, végül következetesen kezdtem magamévá tenni a dolgot.

Mi tartott ilyen sokáig?

Hét év alatt leredukáltam a cuccaim mennyiségét és az adósságomat, egyszerűsítettem az otthoni és üzleti teendőimet, a diétámat és az egészséges életmódomat.
Íme néhány ok, amiért szándékosan lassan csináltam:

• Tapasztalataim szerint a lassú folyamatok sokkal eredményesebbek mint a hirtelen változások.
• Családom van, és ők az elsők.
• Kísérletezgetnem kellett, hogy rájöjjek mi a jó nekem.
• Többet akartam. Nemcsak a lomoktól akartam megszabadulni. Fel akartam fedezni, mi jelent valóban sokat számomra, mitől dobban meg a szívem.
• Még mindig keresgélek, próbálgatom és értelmezem a dolgokat. Ez egy soha véget nem érő folyamat.

Mindegy, hogy épp most kezded, vagy már ráléptél az útra, hogy egyszerűbbé tedd az életed és minimalista legyél: hasznosítsd kedvedre a következő tippeket!

1. Írd le
2. Szabadulj meg attól, amiből kettő vagy több van fölöslegesen
3. Legyen egy “letisztult zónád”
4. Utazz kevesebb csomaggal
5. Öltözködj könnyedén
6. Étkezz egyszerűbben
7. Takaríts meg 300.000 forintot

Nem eléggé minimalista?

Találtam egy 2013-as cikket a becomingminimalist.com-on, mely részben a kihívásomhoz kapcsolódik.  Nem egy az egyben fordítom le a cikket, és néhol a saját gondolataimat is beleszövöm majd a sztoriba. Az angol eredeti itt található.

Sajnos olyan világban élünk, ahol sokunknak állandó hiányérzete lehet: folyton azt keressük, mi tölthetne fel minket, mi a következő cél vagy megvalósításra váró dolog, melytől majd teljesnek érezzük magunkat. Csak úgy röpködnek körülöttünk az üzenetek, melyek folyton azzal traktálnak, hogy nincs elég terünk, használati tárgyunk, ruhánk, vagy hogy lehetnénk (még) egészségesebbek, karcsúbbak, szebbek, jobbak, gazdagabbak…
Ez a hiányérzet állandó fogyasztáshoz, pénzköltéshez és felhalmozáshoz vezet, és arra ösztönöz minket, hogy mindig többet akarjunk, mert újabb és újabb dolgok megvásárlásával talán betölthetjük a tátongó űrt. Nyomás alatt vagyunk, hogy többet dolgozzunk, többet edzzünk, hogy több ruhánk legyen, és minél több mindent megszerezzünk a hiányérzet csökkentésének érdekében.

Az egyetlen probléma, hogy az ilyen lyukakat nem tudjuk dolgokkal betömni vagy eltüntetni.
A megoldás pedig nem az, hogy “még, még, még”, hanem épp ellenkezőleg: “elég”!