Az új szokás, mely megváltoztatta az életemet (és a szennyesemet)

Nathan írása a quiethabits.net oldalról. Eredetiben itt. (Itt-ott én is hozzászóltam.)

Amióta csak a feleségem és én megvettük a saját mosó- és szárítógépünket, őrült módon tájékozott vagyok az általunk termelt szennyes ruha mennyiségét illetően. De komolyan, úgy tűnik, mintha a szennyes-kosarak folyamatosan tele lennének. És csak mi ketten vagyunk! Biztos vagyok benne, hogy akinek gyermeke van, csak legyint erre: “Majd rájössz!”

Úgy tűnik, a mosás egy soha véget nem érő feladat, a mosógép pedig egy örökmozgó, mely a vízelvezető csövön keresztül elszívja az időt, a vizet és a pénzt a falon túl lévő feneketlen fekete lyukba. Mondanom sem kell, nem vagyok a mosás megszállottja. De ugyanúgy mint a halál és az adó, ez is elkerülhetetlennek tűnik.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, igyekeztem tapasztalatot szerezni a szennyesünkkel kapcsolatban. Nincsenek komoly statisztikai adataim alátámasztásként és semmit sem tudok minden kétséget kizáróan bizonyítani, de érzékelni kezdtem a különbséget. A következtetéseim:

Megpróbálom csökkenteni a keletkező szennyes mennyiségét úgy, hogy a dolgaimat annyiszor használom, ahányszor csak a higiéniai állapotuk megengedi.

TOVÁBB OLVASOM…

7 apró lépés kezdő minimalistáknak

Courtney Carver írása a bemorewithless.com oldalról. Eredetiben itt. Ezt-azt én is hozzátettem… 🙂

Legyen szó bármilyen életmódváltásról, így akár a minimalizmusról, az emberek három csoportba sorolhatók a hozzáállásuk alapján:

  • Első: Gyerünk – hol az a kuka?
  • Második: Kösz, nem – nem a cuccaim mennyiségével van a probléma, hanem a rendelkezésre álló hellyel.
  • Harmadik: Érdekel, de nem tudom hogyan kezdjek neki…

Néha a második csoport tagjai átkerülnek az első vagy a harmadik csoportba, amikor azt látják, milyen boldogok a többiek.

Én lassan lettem minimalista. Belevágtam, aztán kiszálltam, előre léptem egyet, hátra kettőt, végül következetesen kezdtem magamévá tenni a dolgot.

Mi tartott ilyen sokáig?

Hét év alatt leredukáltam a cuccaim mennyiségét és az adósságomat, egyszerűsítettem az otthoni és üzleti teendőimet, a diétámat és az egészséges életmódomat.
Íme néhány ok, amiért szándékosan lassan csináltam:

  • Tapasztalataim szerint a lassú folyamatok sokkal eredményesebbek mint a hirtelen változások.
  • Családom van, és ők az elsők.
  • Kísérletezgetnem kellett, hogy rájöjjek mi a jó nekem.
  • Többet akartam. Nemcsak a lomoktól akartam megszabadulni. Fel akartam fedezni, mi jelent valóban sokat számomra, mitől dobban meg a szívem.
  • Még mindig keresgélek, próbálgatom és értelmezem a dolgokat. Ez egy soha véget nem érő folyamat.

Mindegy, hogy épp most kezded, vagy már ráléptél az útra, hogy egyszerűbbé tedd az életed és minimalista legyél: hasznosítsd kedvedre a következő tippeket!

  1. Írd le
  2. Szabadulj meg attól, amiből kettő vagy több van fölöslegesen
  3. Legyen egy “letisztult zónád”
  4. Utazz kevesebb csomaggal
  5. Öltözködj könnyedén
  6. Étkezz egyszerűbben
  7. Takaríts meg 300.000 forintot

TOVÁBB OLVASOM…

Már el is kezdtem

A “Nagy Ötlet”, azaz hogy egy ideig egyáltalán nem vásárolok semmilyen ruhát, egészen pontosan két hete pattant ki a fejemből, és először csak egy meggondolatlanul elejtett mondatfoszlány volt: “Na, most egy ideig nem kell ruhát vennem!
Naná, hogy egy nagyobb összeget hagytam egy bizonyos kasszánál és egy nagy szatyorral távoztam egy bizonyos boltból, ennek volt köszönhető a felkiáltás.
Aztán ez a hirtelen kimondott gondolat egyszer csak megvadult, és az jutott eszembe: mi lenne, ha most egy évig egyáltalán nem is költenék ruhákra és kiegészítőkre?

Lássuk, miből táplálkozhatott ez az elvetemült ötlet:

1. Nem köntörfalazok, nem állok pénzügyileg a helyzet magaslatán. Be kell valljam, nem tudom, hogy ha hetente teherautóról lapátolnák a pénzt az udvaromba, akkor irkálnék-e most itt, de az helyzet, hogy nem ez a helyzet, szóval itt vagyok és egy évig nem veszek ruhát!

b. Rengeteg ruhám van, legalábbis a saját mértékeim szerint… Persze nem bérelek nekik külön házat, de biztos vagyok benne, hogy nincs olyan alkalom, amire ne tudnék felöltözni abból, amim van – amúgy biztos van, de nem tervezek mostanában az angol királynővel találkozni (nem érek rá 😀 )

…és negyedszer: nyilván szoros összefüggésben van a két előző ponttal, de ahogy egy korábbi posztban írtam, érdekelni kezdett a minimalizmus, a “kevesebb több”, a “legyél hálás azért, amid van és ne legyél telhetetlen”, a “te birtokold a tárgyaidat és ne azok téged” – és még sorolhatnám – elvek. Egészen konkrétan két helyről kaptam elég komoly inspirációt: egyik a Project 333  a másik pedig a már említett Blonde on a Budget blog.

Reményeim szerint egy év múlva nemcsak több pénz lesz a bankszámlámon, mint most, hanem kevesebb ruha a szekrényeimben, kevesebb tárgy a polcaimon, több időm minden másra a dolgaim keresgélése, rendbetétele, rendszerezése és szortírozása helyett, én pedig nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb leszek.

(a felsorolás számozásánál segítségemre volt minden idők legjobb karácsonyi filmje 😉 😀 )