2016. június 8-án vásároltam ruhát és kiegészítőket utoljára, ekkor jött az ötlet, hogy letesztelem, vajon kibírom-e egy egész éven át, hogy jöjjön bármilyen kedvező lehetőség, ajánlat, kiárusítás vagy akció, ezekre egyáltalán nem költök; és minden más kiadásomat is igyekszem minimálisra csökkenteni.
Lássuk, hogyan alakult az első hét:
2016. június 9-12.
Nagy családi költözés: tesómnak segítettem az utolsó zsákokat, szatyrokat megtölteni és a gyerekekre vigyázni, illetve a célállomáson kifelé pakolni. Leszámítva az odaútra szóló vonatjegyet, és hogy útközben pékárut vettem a reggelihez, lehetőségem sem volt elővenni a pénztárcámat.
2016. június 13-14.
A kipakolás és a gyerekfelügyelet ❤ mellett néhány hivatalos elintéznivaló volt, bolt közelébe nem is jutottam. Tesómat hívtam meg egy kávéra: ez belefér, tekintve, hogy nálam nemhogy nem jelent nagy kihívást lemondani a kávéról, de egy ideje egyáltalán nem élek vele. Még otthon sem – reggelente mostanában inkább kakaót iszom, egyébként pedig a zöld teára szavazok -, de ha van kivel, havonta 1-2 alkalommal “kapcsolatépítő” jelleggel engedélyezett a kávé. (Cait Flanders-nél ez az egyik legfontosabb tiltólistás dolog.)
2016. június 15. – vásároltam!
Ma úgy éreztem, hogy egy jó film dobná fel igazán a napomat, végül az Alice tükörországban mellett döntöttem. Az első rész után (2010) most ez is nagyon tetszett, bár féltem, amikor úgy reklámozták, hogy elszabadul majd az őrület, de teljesen befogadható volt számomra, szóval vagy nem volt olyan vészes, vagy valószínűleg nekem is elborult már az agyam – igaz, nem most, régóta imádom Tim Burton-t…
Na jó, jöjjön a lényeg: mozi után beugrottam a drogériába, mert elfogyott az arcradírom és a szájvizem, vettem két flakon dezodort (így 399,- volt darabja 599,- helyett), illatosító párnát a szekrénybe, mely az én szobámban van, de egy ideig most néhány családtagom nem/ritkán használt ruháit rejti (milyen jó fej vagyok 😀 ) és… na igen, ez nem lett volna őrülten fontos, de vettem egy puha műanyag arcradírozó párnát (899,- forintért), amivel még hatékonyabb lesz az arctisztítás (sajnos ez fontos az én esetemben, nem éppen bababőrrel vagyok megáldva, főleg nem 400° fokban…). És persze megnéztem és – tudom, hogy ez veszélyes – kézbe vettem még kismillió csodálatos terméket, de mind visszakerültek szépen a polcokra.
Ez után volt merszem még a szupermarketbe is bemenni, ahol élelmiszeren kívül vettem egy újságot: egy sütés-főzéssel foglalkozó lap kenyérfélékről szóló különkiadását, hogy kenyereket és péksütiket gyárthassak a családnak (sajnos megint csak az időjárásra kell fognom a dolgot: ama bizonyos 400° fokban nem volt kedvem kipróbálni egy receptet sem, de ami késik…).
Összegezve: úgy gondolom, jól teljesítettem az első hetet, egyszer sem jutott eszembe a “ruha” és a “vásárlás” szó egymással összefüggésben! 🙂
minimalinda 