Juhhúúú! – Most kezdődik csak!

Hurráááá! Megkaptam a munkát! A (szerintem) jobbat!

Lassan két hónapja, hogy elkezdtem a kihívást.
Eddig könnyű volt nulla forintból minimális szinten tartani a kiadásaimat, és ellenállni a kísértésnek – bár tudom, van, akinek még így sem sikerül…

Más szempontból, – munka nélkül – nem volt könnyű időszak, de lehetett volna sokkal rosszabb is. Sőt, inkább azt mondom: nagggyon rég nem volt már két hónapos nyári szabadságom! 😀

Most pedig kezdődhet az igazi próbatétel móka! 🙂

bank

Forrás: Pinterest

Életem zsákokban és dobozokban

A életemben nemrég történt változások miatti költözésnek köszönhetően most minden ingóságom teljesen jól körülhatárolható mennyiség szempontjából: nagyjából 7 nagy átlátszó zsák ruhám van – 1 pólós, 1 nadrágos (rövid és hosszú, farmer és játszós), 1 kabátos, 1 pulóver és nyári ruha, 1 táska, 1 az “apróságoknak” (vékony és vastag sálak, sapkák) és van 1 cipő – nem is hangzik rosszul, viszont ez egy óriási zsák! Van még ilyenből 1 az ágyneműknek, és 1 az apróságoknak: ékszertartó és ékszerek, képek keretben, fotók, és kisebb-nagyobb ajándékba kapott díszek, használati tárgyak, egyebek.
Van 1 ugyanilyen zsáknyi tekercses csomagolópapírom és ajándéktasakom, 1 nagy átlátszó műanyagdoboznyi iratom és még 1 tele a kreatív dolgaimmal: üres füzetek, füzetlapok, színes/mintás papírok, filcek, ragasztók, lyukasztók, és még ezer más eszköz… Van  4 nagy kék bevásárlótáskányi konyhai cuccom, és 2 a fürdőszobai dolgaimmal, aztán 1 nagy papírdoboz régi iskolás cuccoknak, köztük a bizonyítványaimnak, 1 más emlékeknek (utazások, táborok) és még 1 üres füzeteknek, papíroknak… Ja, és van 4 banános ládányi könyvem, plusz egy a receptkönyveknek és főzős újságoknak, meg néhány papírdoboz tele az ÉVA magazinokkal (az első számtól gyűjtöm őket)… 

Nagyjából ennyi – mivel két részletben történt a költözés és nem láttam mindent egyszerre bezsákolva és bedobozolva, lehet, hogy valójában kicsivel több a cucc. Elég soknak tűnik így is, főleg hogy nagy részük még a garázsban dekkol, mert a szülői házba visszatérve a tesóm egykori szobájába költöztem, ami tele van az ő dolgaival, és egy kétajtós szekrény felét leszámítva egyelőre csak 1-2 szabad polcfelületet sikerült felszabadítani (plusz az ágy alatt szerencsére elég sok holmi elfér, laposan pakolva 😀 ). És persze a fürdőszobában is kaptam néhány polcot: anyukám engedélyével kérésére kiselejteztem a lejárt és/vagy rég nem használt tusfürdőket, testápolókat, dezodorokat, samponokat, parfümöket és termékmintákat, valamint a gyógyszereket. Néhány szemeteszsák megtelt, néhány polc kiürült illetve rendezettebb lett: mindenki jól járt! ❤

Augusztusra tervezünk egy nagyobb lomtalanítást anyukámmal, pincétől padlásig, akkor remélhetőleg átrendeződnek illetve helyükre kerülnek majd a dolgok. Addig is a szobában csak a legfontosabb cuccaim vannak, és igyekszem nem növelni a káoszt, amikor az idő múlásával újabb és újabb dolgok jutnak eszembe, amikre szükségem van a zsákokból vagy dobozokból és amik szépen lassan egyre többen a garázsból a szobába vándorolnak…

 

A második-harmadik hét – Csalok!

Június 16-30.

Nem, nem vásároltam ruhát, kiegészítőt és semmi nagyobb dolgot… igazából kisebbet sem nagyon.
Mindössze a következőkre költöttem június második felében: apák napja alkalmából tesómmal egy doboz Stühmer édességet és egy üveg jó bort vettünk apukánknak. Voltam manikűrösnél, ahol háromezerért új géllakkozást kaptam – az előző amúgy nagyon jól teljesített, 4 hétig bírta! Gondolkodom egyébként, hogy erről is lemondjak-e, majd még meglátom. Aztán befizettem a húszezer forintos havi nyugdíjbiztosítást (erről később többet), és a pékségben is bevásároltam egyszer. Ezen kívül megint kávéztunk egyet tesómmal, de most Szép-kártyával fizettem (a múltkor nem volt rá lehetőség). Ennyi.

Hát, igen, most marha büszke lehetnék magamra, mert ez tényleg nem sok. Viszont az is egyből kiderül a fentiek alapján, hogy most épp nem vezetek háztartást…
Nemrég még nem így volt, azonban ahogy a legelső bejegyzésben is írtam, sok minden változott körülöttem mostanában. Vége lett a kapcsolatomnak, és mivel a szerelmen kívül csak a munkám kötött abba a városba, így a másodikról lemondtam (az elsőről igazából még azóta sem teljesen), hogy hazaköltözhessek a szülővárosomba, ahol a családom él, úgy, hogy itt nem várt munka. Tudom, hogy ez meggondolatlan dolognak tűnik… Nagy lépés volt, ez tény, főleg mert egyébként mindent százszor átgondolok és az esetek 98%-ában a biztosat választom a bizonytalan helyett…

A lényeg, hogy mivel óriási a szülői ház (még úgy is, hogy költséghatékonysági szempontok miatt tesóm is pont most költözött ide egy időre a férjével és a két picivel), itt lakom majd én is valameddig. Bár a korom miatt illendőbb lenne 😮 😀 már külön élnem, a nagy család most nagyon jól jön: egyrészt nem vagyok egyedül, a gyerekek körül is szívesen besegítek, vagy vigyázok rájuk ha épp mindenkinek más dolga van és tesómnak el kell ugrania valahova. Másrészt nincs más bevételem, csak a munkanélküli járadék, ami – bár az egykori fizetésem alapján nem kevés – nem sok mindenre elég… Így azonban most nemhogy albérletre, de rezsire és étkezésre sem igen kell költenem (leszámítva egy-egy kisebb bevásárlást, amikről írtam), de csak amíg nem jövök egyenesbe.

Így hát nem csoda, hogy ilyen jól bírom a kihívást, őszintén szólva kicsit félek, hogy mi lesz amikor majd újra lesz munkám és/vagy 😀 pénzem… De a lényeg, hogy majd akkor is az az egy nagy cél lebegjen a szemem előtt, amit kitűztem magamnak! ❤

Az első egy hét…

2016. június 8-án vásároltam ruhát és kiegészítőket utoljára, ekkor jött az ötlet, hogy letesztelem, vajon kibírom-e egy egész éven át, hogy jöjjön bármilyen kedvező lehetőség, ajánlat, kiárusítás vagy akció, ezekre egyáltalán nem költök; és minden más kiadásomat is igyekszem minimálisra csökkenteni.
Lássuk, hogyan alakult az első hét:

2016. június 9-12.
Nagy családi költözés: tesómnak segítettem az utolsó zsákokat, szatyrokat megtölteni és a gyerekekre vigyázni, illetve a célállomáson kifelé pakolni. Leszámítva az odaútra szóló vonatjegyet, és hogy útközben pékárut vettem a reggelihez, lehetőségem sem volt elővenni a pénztárcámat.

2016. június 13-14.
A kipakolás és a gyerekfelügyelet ❤ mellett néhány hivatalos elintéznivaló volt, bolt közelébe nem is jutottam. Tesómat hívtam meg egy kávéra: ez belefér, tekintve, hogy nálam nemhogy nem jelent nagy kihívást lemondani a kávéról, de egy ideje egyáltalán nem élek vele. Még otthon sem – reggelente mostanában inkább kakaót iszom, egyébként pedig a zöld teára szavazok -, de ha van kivel, havonta 1-2 alkalommal “kapcsolatépítő” jelleggel engedélyezett a kávé. (Cait Flanders-nél ez az egyik legfontosabb tiltólistás dolog.)

2016. június 15. – vásároltam!
Ma úgy éreztem, hogy egy jó film dobná fel igazán a napomat, végül az Alice tükörországban mellett döntöttem. Az első rész után (2010) most ez is nagyon tetszett, bár féltem, amikor úgy reklámozták, hogy elszabadul majd az őrület, de teljesen befogadható volt számomra, szóval vagy nem volt olyan vészes, vagy valószínűleg nekem is elborult már az agyam – igaz, nem most, régóta imádom Tim Burton-t…
Na jó, jöjjön a lényeg: mozi után beugrottam a drogériába, mert elfogyott az arcradírom és a szájvizem, vettem két flakon dezodort (így 399,- volt darabja 599,- helyett), illatosító párnát a szekrénybe, mely az én szobámban van, de egy ideig most néhány családtagom nem/ritkán használt ruháit rejti (milyen jó fej vagyok 😀 ) és… na igen, ez nem lett volna őrülten fontos, de vettem egy puha műanyag arcradírozó párnát (899,- forintért), amivel még hatékonyabb lesz az arctisztítás (sajnos ez fontos az én esetemben, nem éppen bababőrrel vagyok megáldva, főleg nem 400° fokban…). És persze megnéztem és – tudom, hogy ez veszélyes – kézbe vettem még kismillió csodálatos terméket, de mind visszakerültek szépen a polcokra.
Ez után volt merszem még a szupermarketbe is bemenni, ahol élelmiszeren kívül vettem egy újságot: egy sütés-főzéssel foglalkozó lap kenyérfélékről szóló különkiadását, hogy kenyereket és péksütiket gyárthassak a családnak (sajnos megint csak az időjárásra kell fognom a dolgot: ama bizonyos 400° fokban nem volt kedvem kipróbálni egy receptet sem, de ami késik…).
Összegezve: úgy gondolom, jól teljesítettem az első hetet, egyszer sem jutott eszembe a “ruha” és a “vásárlás” szó egymással összefüggésben! 🙂

Már el is kezdtem

A “Nagy Ötlet”, azaz hogy egy ideig egyáltalán nem vásárolok semmilyen ruhát, egészen pontosan két hete pattant ki a fejemből, és először csak egy meggondolatlanul elejtett mondatfoszlány volt: “Na, most egy ideig nem kell ruhát vennem!
Naná, hogy egy nagyobb összeget hagytam egy bizonyos kasszánál és egy nagy szatyorral távoztam egy bizonyos boltból, ennek volt köszönhető a felkiáltás.
Aztán ez a hirtelen kimondott gondolat egyszer csak megvadult, és az jutott eszembe: mi lenne, ha most egy évig egyáltalán nem is költenék ruhákra és kiegészítőkre?

Lássuk, miből táplálkozhatott ez az elvetemült ötlet:

1. Nem köntörfalazok, nem állok pénzügyileg a helyzet magaslatán. Be kell valljam, nem tudom, hogy ha hetente teherautóról lapátolnák a pénzt az udvaromba, akkor irkálnék-e most itt, de az helyzet, hogy nem ez a helyzet, szóval itt vagyok és egy évig nem veszek ruhát!

b. Rengeteg ruhám van, legalábbis a saját mértékeim szerint… Persze nem bérelek nekik külön házat, de biztos vagyok benne, hogy nincs olyan alkalom, amire ne tudnék felöltözni abból, amim van – amúgy biztos van, de nem tervezek mostanában az angol királynővel találkozni (nem érek rá 😀 )

…és negyedszer: nyilván szoros összefüggésben van a két előző ponttal, de ahogy egy korábbi posztban írtam, érdekelni kezdett a minimalizmus, a “kevesebb több”, a “legyél hálás azért, amid van és ne legyél telhetetlen”, a “te birtokold a tárgyaidat és ne azok téged” – és még sorolhatnám – elvek. Egészen konkrétan két helyről kaptam elég komoly inspirációt: egyik a Project 333  a másik pedig a már említett Blonde on a Budget blog.

Reményeim szerint egy év múlva nemcsak több pénz lesz a bankszámlámon, mint most, hanem kevesebb ruha a szekrényeimben, kevesebb tárgy a polcaimon, több időm minden másra a dolgaim keresgélése, rendbetétele, rendszerezése és szortírozása helyett, én pedig nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb leszek.

(a felsorolás számozásánál segítségemre volt minden idők legjobb karácsonyi filmje 😉 😀 )

Nem* vásárolok** egy évig***

* alkalmanként
** költök
*** amíg be nem megyek egy boltba

Na jó, amúgy véresen nagyon komolyan gondolom ezt az egészet, de a humor mindig segít, nem igaz?

becomingaminimalist.com-on keresztül jutottam el Cait Flanders blogjára, (mely eredetileg a Blonde on a Budget nevet viselte, és mára úgy tűnik, csak ebből él; tekintve a célt, amit kitűzött maga elé, ez igazán biztató) melyben leírja, hogyan mondott le a vásárlásról és fogadta meg, majd tartotta be egy (majd még egy) éven át, hogy minimálisra csökkenti a kiadásait. Részletesebben írok még majd róla, de térjünk (vissza) a tárgyra:

Nem* vásárolok** egy évig***

* Nyilvánvalóan lehetetlenség, hogy ne adjak ki pénzt a kezeim közül, hiszen nem vagyok annyira elvetemült, mint Mark Boyle (szerencsére találtam róla magyarul is egy írást), aki két évre kiköltözött a vadonba pénz és bankkártya nélkül.

** Ami egészen biztos és eléggé sarkalatos pont, hogy RUHÁT nem akarok vásárolni. Hogy miért pont ezt a kategóriát szúrtam ki magamnak? Röviden egyelőre csak annyit, hogy ez lesz egyrészt a legkönnyebb, másfelől a legnehezebb számomra…
Természetesen költenem kell élelmiszerre és alapvető háztartási dolgokra, valamint rezsire, de ezekről később részletesebben írok még.

*** Az egy év elég nagy kihívás lesz, de talán teljesíthető… Még ha nagyon belejövök is, valószínűleg azzal fogok ünnepelni, hogy vásárolok magamnak valamit a 366. napon, de ígérem, nem megyek egynapos shopping körútra!