A “Nagy Ötlet”, azaz hogy egy ideig egyáltalán nem vásárolok semmilyen ruhát, egészen pontosan két hete pattant ki a fejemből, és először csak egy meggondolatlanul elejtett mondatfoszlány volt: “Na, most egy ideig nem kell ruhát vennem!”
Naná, hogy egy nagyobb összeget hagytam egy bizonyos kasszánál és egy nagy szatyorral távoztam egy bizonyos boltból, ennek volt köszönhető a felkiáltás.
Aztán ez a hirtelen kimondott gondolat egyszer csak megvadult, és az jutott eszembe: mi lenne, ha most egy évig egyáltalán nem is költenék ruhákra és kiegészítőkre?
Lássuk, miből táplálkozhatott ez az elvetemült ötlet:
1. Nem köntörfalazok, nem állok pénzügyileg a helyzet magaslatán. Be kell valljam, nem tudom, hogy ha hetente teherautóról lapátolnák a pénzt az udvaromba, akkor irkálnék-e most itt, de az helyzet, hogy nem ez a helyzet, szóval itt vagyok és egy évig nem veszek ruhát!
b. Rengeteg ruhám van, legalábbis a saját mértékeim szerint… Persze nem bérelek nekik külön házat, de biztos vagyok benne, hogy nincs olyan alkalom, amire ne tudnék felöltözni abból, amim van – amúgy biztos van, de nem tervezek mostanában az angol királynővel találkozni (nem érek rá 😀 )
…és negyedszer: nyilván szoros összefüggésben van a két előző ponttal, de ahogy egy korábbi posztban írtam, érdekelni kezdett a minimalizmus, a “kevesebb több”, a “legyél hálás azért, amid van és ne legyél telhetetlen”, a “te birtokold a tárgyaidat és ne azok téged” – és még sorolhatnám – elvek. Egészen konkrétan két helyről kaptam elég komoly inspirációt: egyik a Project 333 a másik pedig a már említett Blonde on a Budget blog.
Reményeim szerint egy év múlva nemcsak több pénz lesz a bankszámlámon, mint most, hanem kevesebb ruha a szekrényeimben, kevesebb tárgy a polcaimon, több időm minden másra a dolgaim keresgélése, rendbetétele, rendszerezése és szortírozása helyett, én pedig nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb leszek.
(a felsorolás számozásánál segítségemre volt minden idők legjobb karácsonyi filmje 😉 😀 )
minimalinda 