Életem zsákokban és dobozokban

A életemben nemrég történt változások miatti költözésnek köszönhetően most minden ingóságom teljesen jól körülhatárolható mennyiség szempontjából: nagyjából 7 nagy átlátszó zsák ruhám van – 1 pólós, 1 nadrágos (rövid és hosszú, farmer és játszós), 1 kabátos, 1 pulóver és nyári ruha, 1 táska, 1 az “apróságoknak” (vékony és vastag sálak, sapkák) és van 1 cipő – nem is hangzik rosszul, viszont ez egy óriási zsák! Van még ilyenből 1 az ágyneműknek, és 1 az apróságoknak: ékszertartó és ékszerek, képek keretben, fotók, és kisebb-nagyobb ajándékba kapott díszek, használati tárgyak, egyebek.
Van 1 ugyanilyen zsáknyi tekercses csomagolópapírom és ajándéktasakom, 1 nagy átlátszó műanyagdoboznyi iratom és még 1 tele a kreatív dolgaimmal: üres füzetek, füzetlapok, színes/mintás papírok, filcek, ragasztók, lyukasztók, és még ezer más eszköz… Van  4 nagy kék bevásárlótáskányi konyhai cuccom, és 2 a fürdőszobai dolgaimmal, aztán 1 nagy papírdoboz régi iskolás cuccoknak, köztük a bizonyítványaimnak, 1 más emlékeknek (utazások, táborok) és még 1 üres füzeteknek, papíroknak… Ja, és van 4 banános ládányi könyvem, plusz egy a receptkönyveknek és főzős újságoknak, meg néhány papírdoboz tele az ÉVA magazinokkal (az első számtól gyűjtöm őket)… 

Nagyjából ennyi – mivel két részletben történt a költözés és nem láttam mindent egyszerre bezsákolva és bedobozolva, lehet, hogy valójában kicsivel több a cucc. Elég soknak tűnik így is, főleg hogy nagy részük még a garázsban dekkol, mert a szülői házba visszatérve a tesóm egykori szobájába költöztem, ami tele van az ő dolgaival, és egy kétajtós szekrény felét leszámítva egyelőre csak 1-2 szabad polcfelületet sikerült felszabadítani (plusz az ágy alatt szerencsére elég sok holmi elfér, laposan pakolva 😀 ). És persze a fürdőszobában is kaptam néhány polcot: anyukám engedélyével kérésére kiselejteztem a lejárt és/vagy rég nem használt tusfürdőket, testápolókat, dezodorokat, samponokat, parfümöket és termékmintákat, valamint a gyógyszereket. Néhány szemeteszsák megtelt, néhány polc kiürült illetve rendezettebb lett: mindenki jól járt! ❤

Augusztusra tervezünk egy nagyobb lomtalanítást anyukámmal, pincétől padlásig, akkor remélhetőleg átrendeződnek illetve helyükre kerülnek majd a dolgok. Addig is a szobában csak a legfontosabb cuccaim vannak, és igyekszem nem növelni a káoszt, amikor az idő múlásával újabb és újabb dolgok jutnak eszembe, amikre szükségem van a zsákokból vagy dobozokból és amik szépen lassan egyre többen a garázsból a szobába vándorolnak…

 

Advertisements

A második-harmadik hét – Csalok!

Június 16-30.

Nem, nem vásároltam ruhát, kiegészítőt és semmi nagyobb dolgot… igazából kisebbet sem nagyon.
Mindössze a következőkre költöttem június második felében: apák napja alkalmából tesómmal egy doboz Stühmer édességet és egy üveg jó bort vettünk apukánknak. Voltam manikűrösnél, ahol háromezerért új géllakkozást kaptam – az előző amúgy nagyon jól teljesített, 4 hétig bírta! Gondolkodom egyébként, hogy erről is lemondjak-e, majd még meglátom. Aztán befizettem a húszezer forintos havi nyugdíjbiztosítást (erről később többet), és a pékségben is bevásároltam egyszer. Ezen kívül megint kávéztunk egyet tesómmal, de most Szép-kártyával fizettem (a múltkor nem volt rá lehetőség). Ennyi.

Hát, igen, most marha büszke lehetnék magamra, mert ez tényleg nem sok. Viszont az is egyből kiderül a fentiek alapján, hogy most épp nem vezetek háztartást…
Nemrég még nem így volt, azonban ahogy a legelső bejegyzésben is írtam, sok minden változott körülöttem mostanában. Vége lett a kapcsolatomnak, és mivel a szerelmen kívül csak a munkám kötött abba a városba, így a másodikról lemondtam (az elsőről igazából még azóta sem teljesen), hogy hazaköltözhessek a szülővárosomba, ahol a családom él, úgy, hogy itt nem várt munka. Tudom, hogy ez meggondolatlan dolognak tűnik… Nagy lépés volt, ez tény, főleg mert egyébként mindent százszor átgondolok és az esetek 98%-ában a biztosat választom a bizonytalan helyett…

A lényeg, hogy mivel óriási a szülői ház (még úgy is, hogy költséghatékonysági szempontok miatt tesóm is pont most költözött ide egy időre a férjével és a két picivel), itt lakom majd én is valameddig. Bár a korom miatt illendőbb lenne 😮 😀 már külön élnem, a nagy család most nagyon jól jön: egyrészt nem vagyok egyedül, a gyerekek körül is szívesen besegítek, vagy vigyázok rájuk ha épp mindenkinek más dolga van és tesómnak el kell ugrania valahova. Másrészt nincs más bevételem, csak a munkanélküli járadék, ami – bár az egykori fizetésem alapján nem kevés – nem sok mindenre elég… Így azonban most nemhogy albérletre, de rezsire és étkezésre sem igen kell költenem (leszámítva egy-egy kisebb bevásárlást, amikről írtam), de csak amíg nem jövök egyenesbe.

Így hát nem csoda, hogy ilyen jól bírom a kihívást, őszintén szólva kicsit félek, hogy mi lesz amikor majd újra lesz munkám és/vagy 😀 pénzem… De a lényeg, hogy majd akkor is az az egy nagy cél lebegjen a szemem előtt, amit kitűztem magamnak! ❤