#2 Zsibvásározzunk!
Tavaly nyáron pakoltam ki először a közeli faluban rendezett zsibvásáron azzal a céllal, hogy pénzt csináljak fölöslegessé vált dolgaimból.
Egy nagyobb szanálás után ruhákat, kiegészítőket (sálakat, cipőket, táskákat, ékszereket), könyveket és kisebb lakásdekorációs dolgokat vittem ki, és reggel hattól délig hatezer forintot zsebeltem be. De nem csak ennyit profitáltam a dologból, mert otthon is felszabadult, illetve rendezettebb lett néhány polc…
Idén július elején ismét felkerekedtem, és ez a vásár minden várakozásomat felülmúlta, szóval megyek jövő hónapban is, és mindenkit arra biztatok, hogy ha lehetősége van rá, mindenképp próbálja ki! 🙂 Egy hosszabb posztban elmesélem majd, hogy volt, most csak azt írom le, hogyan készültem fel.
- Utánakérdeztem a feltételeknek – de semmi megkötés nincs. Bárki bármit kivihet, pár száz forint helypénzt kell fizetni attól függően, hogy helyi lakosról van-e szó, és megtudtam, hogy ki korán kel, ha aranyat nem is, de árusítóhelyet nagy valószínűséggel talál – van, aki már ötkor vagy még korábban érkezik, hogy árnyékos helyet foglaljon magának. A hivatalos vásárkiírás szerint egyébként nyitás csak nyolckor van.
- Szortíroztam, pakoltam – az árut nem árt szépen összekészíteni, de nem napokig tartó rendszerezésről beszélek, élesben a kipakoláskor úgyis minden a helyére kerül. Ha van rá lehetőség, jó már a vásár előtti este bepakolni az autóba, annyival is tovább aludhatunk.
- Összeszedtem a szükséges eszközöket – fontos, hogy tisztában legyünk a mennyiségekkel, és elegendő asztalt, dobozt, fóliát, állványt vigyünk, amin áttekinthetően és hívogatóan tudjuk elrendezni az eladásra váró holmit. És nem árt magunkkal vinni valamilyen ülőalkalmatosságot, kalapot, naptejet, esetleg napernyőt!
- Pénzt váltottam – mindenképp legyen nálunk váltópénz egy könnyen kezelhető pénztárcában vagy övtáskában.
- Szatyor elvitelre – vittem egy nagy kupac használt szatyrot, mert ennyivel is kevesebb van így otthon, és aki nem készült fel eléggé, ebben viheti haza a vásárfiát.
- Kitaláltam, mit vegyek fel – na nem azért, mert a legcsinosabb árus címre hajtottam, hanem mert tudtam, hogy míg hajnalban elfér rajtam a melegebb ruha, később rétegenként kell majd ledobálni, ahogy a hőmérő higanyszála felfelé kúszik. Tényleg nem kell nagyon kiöltözni, nagy valószínűséggel porosak, piszkosak és nyáron izzadtak leszünk a végére.
- Reggelit csomagoltam – vigyünk magunkkal vizet, kávét, energiaitalt, és valami harapnivalót! Kipakolás után, a vásárlók érkezése előtt jól jön egy szendvics, aztán később jobban járunk valami kekszfélével… Az itallal viszont vigyázni kell, nekem legutóbb nem volt segítségem, egyedül mentem, és mivel nem nagyon akartam másra bízni az árumat, csak keveset ittam, hogy ne kelljen túl sűrűn mosdóba szaladgálnom…
És végül amikor már ott állunk/ülünk az eladásra kínált cuccok között:
+ 1.Őszinteség, nyitottság – ez szerintem mindig nagyon fontos, de itt különösen: mindenkinek vannak jobb és rosszabb állapotban lévő limlomjai, ez alapján határozzuk meg az árat, annak figyelembevételével, hogy valószínűleg még alkudni is fognak belőle. Nem árt menni egy kört, hogy megnézzük, a “konkurencia” mit, milyen áron kínál (és ne feledjük, aki eladni jön, általában másnál vásárol is 😉 ) Én szeretem elmondani a vásárlónak, hogy miért pont azt az árat kérem a holmiért, amit: elmondom, ha újnak néz ki egy könyv, mert épp csak átlapoztam, de nem tetszett, vagy ha egyszer olvastam, de többet biztos nem fogom, és még mindig sikerlistás a könyvesboltban, de azt is, ha valami már agyon van hordva… (igen, voltak olyan dolgok, amiket kicsit szégyelltem kirakni, például egy leharcolt cipőt, de egy idős néni nagyon megörült, mert háromszáz forintért van mit fölvennie a kerti munkához 🙂 )
A fentiek közül egyik pont kihagyása sem lett volna a sikeres vásározás elrontója, minden ember, minden helyszín és alkalom más és más, a lényeg, hogy bátran vágjunk bele! Ha pedig valami nem úgy alakult, vegyük leckének! Legközelebb majd másképp csináljuk!
minimalinda 