Vásárlás helyett #7

#7 Gyűjtsünk valamit!

Ez egy vitás pont lehet, mert minimalistaként talán éppen az lenne a cél, hogy minél több “fölösleges” dologtól megszabaduljunk. Egy gyűjtemény azonban szerintem nem fölösleges egészen addig, amíg örömet okoz és nem költünk rá lehetőségeinkhez mérten túl sokat, valamint tényleg különleges tárgyakat tartalmaz.

Így például az utóbbi cirka tizenöt évben összevásárolt cipőhalmot aligha lehet hasznos gyűjteménynek nevezni, ezért természetesen már túl is vagyok a szortírozáson, vagy három pár ha átment a rostán…

Van azonban egy igazi gyűjteményem, és mivel még senki mástól nem hallottam, hogy ilyesmi után kutatna, büszke is vagyok rá. Ez pedig egy cukorgyűjtemény, olyan kis tasakos cukrokkal, amilyet kávéhoz, teához adnak a vendéglátóhelyeken.

Nem mondom, hogy nem kell költenem rá, mert valószínűleg én is sok kávét és teát ittam, amihez ilyen kiporciózott édesítőt adtak, de a családban tudnak néhányan a dologról, és nagyon sokszor kapok külföldről is néhány adagot. Azért szeretem ezt gyűjteni, mert nem arról szól a dolog, hogy bemegyek és megveszem a boltban, aztán beteszem a többi közé a dobozba (mint példádul ha dévédét gyűjt az ember), hanem első körben kérni kell hozzá egy kávét vagy teát, aztán majd kiderül, hogy milyen cukrot kapok hozzá… Másrészt az, hogy hogyan haladok a cukortáram gyarapításával, kicsit a szerencsétől is függ: hiába kérek egy kávét az összes útba eső vendéglátóhelyen, amerre csak járok, lehet, hogy mind ugyanazt a márkájú kis tasakos cukrot használja. Ezen kívül nem foglal sok helyet, és könnyen megoldható, hogy mással “végeztessem el a piszkos munkát”, azaz ha egy ismerősöm külföldre megy például, akkor nem jelent neki plusz kiadást, hogy hozzon nekem néhány tasakkal, és nem is foglal túl sok helyet, szóval valószínűleg nem ettől lesz túlsúlyos a poggyásza…

Advertisements

Vásárlás helyett #6

#6 Szurkoljunk!

Otthon a tévé előtt, családdal, barátokkal egy pohár hideg frissítő mellett, vagy sokadmagunkkal a kivetítő előtt a téren…  Hajrá magyarok! ❤ ❤ ❤

Eseménytáblázat – hogy mikor érdemes hajnali négyre beállítani az ébresztőt…

Rio 2016 hivatalos weboldal – nagyon sok érdekességgel!

És én az applikációt is letöltöttem, így a telefonom jelzi, amikor fontos verseny kezdődik, illetve folyamatosan friss eredményeket is mutatnak.

Rio2016

Vásárlás helyett #5

#5 Beszélgessünk!

Szülinapom alkalmából néhány ismerősöm pár kedves szót is írt nekem a jókívánságokon kívül. Mindenkinek megköszöntem, de az egyik rég nem látott barátnőmnek válaszolva hirtelen az az érzésem támadt, hogy milyen jó lenne beszélgetni kicsit vele. Nem voltunk soha nagyon közeli kapcsolatban – igazából egy másik barátomon keresztül ismerem, és emiatt ott voltunk néhány, a másik életében fontos eseményen. Tudom, hogy  nem kímélte a sors, voltak nagyon nehéz időszakai. Nagyon régen nem hallottam róla és gondoltam, jól esne neki is egy baráti csevegés. Szuper délutánt töltöttünk együtt, mindenféléről beszélgettünk. Lehet, hogy most egy évig nem találkozunk majd, de aztán ugyanott folytatjuk, ahol most abbahagytuk, vannak ilyen kapcsolatok. 🙂

besz

Forrás: Pinterest

Ennek kapcsán egy új kihívás jutott eszembe: keressünk fel rég nem látott ismerősöket, rokonokat! Használjuk valami értelmes dologra a közösségi médiát és a telefonunkat!  Elég egy rövid üzenet, annyi csak: “hogy vagy?” Talán kincsre bukkanunk, és feléleszthetünk régi családi kapcsolatokat, rátalálhatunk elveszettnek hitt barátokra. Legrosszabb esetben mi történhet? Nem viszonozzák a lelkesedést? Sebaj! Nagy valószínűséggel az esetek többségében ez fog történni. Na és?

De elsőként mégis a legszűkebb családunkat nézzük meg: beszélgetünk egyáltalán? Nem a csekkekről és a munkáról… Bármi másról? Egymásról, az érzéseinkről? Vagy egész este a tévét bámuljuk és vacsora közben sem kapcsoljuk ki? Leülünk együtt egyáltalán néha? Úgy, hogy nem a telefonunkat nyomkodjuk?

Tudom, hogy olyan is van, amikor nagyon nehéz beszélgetni. Van, hogy nem jönnek a szavak. Van, hogy nem is akarjuk, hogy jöjjenek. Inkább elmenekülünk. De ez majd elmúlik. Addig is talán elég csak meghallgatni. És odafigyelni a másikra!  Nagyon! 🙂 ❤

Vásárlás helyett #4

#4 Készítsünk málnahabot!

málnahab

Forrás: Pinterest

A málnahab elkészítése igen egyszerű és gyors:

Hozzávalók:
habtejszín (20, 30 vagy 50 ml)
málna (ízlés szerint)

A tejszínt habbá verjük, a málnát belekeverjük. 😀

A viccet félretéve nemcsak pofonegyszerű a dolog hanem nagyszerű is, mert nem kell bekapcsolni a sütőt vagy órákig hűtőben tárolni, hanem azonnal kanalazhatjuk ezt a hihetetlenül finom, habkönnyű, gyümölcsös, hűsítő édességet. Ha ünnepi alkalomra szánjuk, kínálhatjuk csinos kelyhekből vagy színes poharakból, díszíthetjük málnával, tejszínhabbal, menta- vagy citromfűlevéllel, szórhatunk rá pisztáciát, szeletelt mandulát vagy akár színes cukrot. Ha hőség van, kisebb adagokban le is fagyaszthatjuk, így még jobban esik majd. Nálunk azért készült most a szülinapok idején, mert az egyik torta készítése után maradt meg tejszínhab és málna is, és tesóm naná, hogy nem akarta hogy kárba vesszen bármelyik külön-külön is szuper alapanyag! Nagymamám egyébként régebben cukrozott felvert tojásfehérjéhez keverte a málnát, és fánkot sütött mellé… ❤

Vásárlás helyett #3

#3 Csomagoljunk!

arany_turkiz

arany_turkiz_torta

sarga_turkiz

sarga_turkiz_szatyor

Szülinapos hét – csomagolás

Szeretek csomagolni, ezt anyukámtól “örököltem”, aki mióta az eszemet tudom, mindig minden ajándékot szépen becsomagolt – talán csak egyszer nem: amikor tesómmal biciklit kaptunk… 😀

Régebben egészen extrém dolgokat is alkottunk csomagolás terén, nekem mára leginkább a barna csomagolópapíros alap jön be, egy egyszerű dísszel. Szoktam azért mintásat is venni, ha olyat találok, ami nagyon illik a megajándékozott stílusához. Néha szükség van ajándékszatyorra, de a környezetvédelem és a költséghatékonyság jegyében vagy egyszerű, fényezetlen, barna/fehér színűt választok, vagy “újrahasznosítom” azokat, amiket esetleg én kapok. A boltokban mindig ledöbbenek, hogy a fényes-mintás csomagolópapírokat néhol szinte aranyárban mérik, de nem akarok többet költeni a csomagolásra, mint magára az ajándékra. Szívesen csomagolok, és amúgy is olyan jó szalagot bontogatni, papírt tépni (utóbbit nálunk csak négy éven aluliaknak, mert egyébként mindent fel lehet még később is használni! 🙂 )

Vásárlás helyett #2

#2 Zsibvásározzunk!

Tavaly nyáron pakoltam ki először a közeli faluban rendezett zsibvásáron azzal a céllal, hogy pénzt csináljak fölöslegessé vált dolgaimból.
Egy nagyobb szanálás után ruhákat, kiegészítőket (sálakat, cipőket, táskákat, ékszereket), könyveket és kisebb lakásdekorációs dolgokat vittem ki, és reggel hattól délig hatezer forintot zsebeltem be. De nem csak ennyit profitáltam a dologból, mert otthon is felszabadult, illetve rendezettebb lett néhány polc…

zsibvasar

Idén július elején ismét felkerekedtem, és ez a vásár minden várakozásomat felülmúlta, szóval megyek jövő hónapban is, és mindenkit arra biztatok, hogy ha lehetősége van rá, mindenképp próbálja ki! 🙂 Egy hosszabb posztban elmesélem majd, hogy volt, most csak azt írom le, hogyan készültem fel.

  1. Utánakérdeztem a feltételeknek – de semmi megkötés nincs. Bárki bármit kivihet, pár száz forint helypénzt kell fizetni attól függően, hogy helyi lakosról van-e szó, és megtudtam, hogy ki korán kel, ha aranyat nem is, de árusítóhelyet nagy valószínűséggel talál – van, aki már ötkor vagy még korábban érkezik, hogy árnyékos helyet foglaljon magának. A hivatalos vásárkiírás szerint egyébként nyitás csak nyolckor van.
  2. Szortíroztam, pakoltam – az árut nem árt szépen összekészíteni, de nem napokig tartó rendszerezésről beszélek, élesben a kipakoláskor  úgyis minden a helyére kerül. Ha van rá lehetőség, jó már a vásár előtti este bepakolni az autóba, annyival is tovább aludhatunk.
  3. Összeszedtem a szükséges eszközöket – fontos, hogy tisztában legyünk a mennyiségekkel, és elegendő asztalt, dobozt, fóliát, állványt vigyünk, amin áttekinthetően és hívogatóan tudjuk elrendezni az eladásra váró holmit. És nem árt magunkkal vinni valamilyen ülőalkalmatosságot, kalapot, naptejet, esetleg napernyőt!
  4. Pénzt váltottam – mindenképp legyen nálunk váltópénz egy könnyen kezelhető pénztárcában vagy övtáskában.
  5. Szatyor elvitelre – vittem egy nagy kupac használt szatyrot, mert ennyivel is kevesebb van így  otthon, és aki nem készült fel eléggé, ebben viheti haza a vásárfiát.
  6. Kitaláltam, mit vegyek fel – na nem azért, mert a legcsinosabb árus címre hajtottam, hanem mert tudtam, hogy míg hajnalban elfér rajtam a melegebb ruha, később rétegenként kell majd ledobálni, ahogy a hőmérő higanyszála felfelé kúszik. Tényleg nem kell nagyon kiöltözni, nagy valószínűséggel porosak, piszkosak és nyáron izzadtak leszünk a végére.
  7. Reggelit csomagoltam – vigyünk magunkkal vizet, kávét, energiaitalt, és valami harapnivalót!  Kipakolás után, a vásárlók érkezése előtt jól jön egy szendvics, aztán később jobban járunk valami kekszfélével… Az itallal viszont vigyázni kell, nekem legutóbb nem volt segítségem, egyedül mentem, és mivel nem nagyon akartam másra bízni az árumat, csak keveset ittam, hogy ne kelljen túl sűrűn mosdóba szaladgálnom…

És végül amikor már ott állunk/ülünk az eladásra kínált cuccok között:

+ 1.Őszinteség, nyitottság – ez szerintem mindig nagyon fontos, de itt különösen: mindenkinek vannak jobb és rosszabb állapotban lévő limlomjai, ez alapján határozzuk meg az árat, annak figyelembevételével, hogy valószínűleg még alkudni is fognak belőle. Nem árt menni egy kört, hogy megnézzük, a “konkurencia” mit, milyen áron kínál (és ne feledjük, aki eladni jön, általában másnál vásárol is 😉 ) Én szeretem elmondani a vásárlónak, hogy miért pont azt az árat kérem a holmiért, amit: elmondom, ha újnak néz ki egy könyv, mert épp csak átlapoztam, de nem tetszett, vagy ha egyszer olvastam, de többet biztos nem fogom, és még mindig sikerlistás a könyvesboltban, de azt is, ha valami már agyon van hordva… (igen, voltak olyan dolgok, amiket kicsit szégyelltem kirakni, például egy leharcolt cipőt, de egy idős néni nagyon megörült, mert háromszáz forintért van mit fölvennie a kerti munkához 🙂 )

A fentiek közül egyik pont kihagyása sem lett volna a sikeres vásározás elrontója, minden ember, minden helyszín és alkalom más és más, a lényeg, hogy bátran vágjunk bele! Ha pedig valami nem úgy alakult, vegyük leckének! Legközelebb majd másképp csináljuk!

Vásárlás helyett #1

#1 Süssünk Clafoutis-t!

Tudom, ehhez a francia süteményhez is kell némi befektetés, főleg ha egészséges alapanyagokkal szeretnénk dolgozni. Viszont nagyon gyorsan elkészül, és mi lehetne jobb annál, mint hogy a kertedből szedett friss gyümölcsből készített forró sütit kiveszed a sütőből, már alig bírod kivárni, hogy meghűljön, de jutalmul kétszer vagy háromszor is repetázhatsz?
Az eredeti receptet írom le, bár mi a hétvégén sárgabarackból készítettük kukoricaliszttel, mandulás rizstejjel és sztíviával. (Sárgabarackból kicsit több, kb. 75 dkg került bele, sztíviából 5 dkg.) Nagyon finom lett!

sargabarackos_clafoutis

Clafoutis
(az eredeti a Larousse enciklopédia szerint)

Hozzávalók 4-6 személyre:

• 50 dkg cseresznye (nehogy kimagozzuk)
• 10 dkg cukor
• 12,5 dkg liszt
• 3 tojás
• 1 csipet só
• 3 dl tej
• 1 evőkanál vaj

A cseresznyét megmossuk, megszárítjuk és a szárakat eltávolítjuk. Megszórjuk 5 dkg cukorral, és legalább félórán keresztül állni hagyjuk. Közben a lisztet átszitáljuk és elkeverjük a cukorral, a sóval, valamint a habosra vert tojásokkal. Apránként hozzáadjuk a tejet is. Egy sütőformát kivajazunk, egyenletesen szétterítjük benne a cseresznyét, végül nyakon öntjük a sűrű palacsintatésztával. 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük és 30-40 percig sütjük.

Más szaftos gyümölcsökkel, szederrel, almával, szilvával is nagyon finom – sőt, én még kiviset is találtam 😮 . A cukorhoz egy kevés fahéjat vagy vaníliát is keverhetünk. Az igazi ínyencek a tej felét tejszínre cserélhetik.

Jó étvágyat!