Viszlát, Nyár!

Köszönöm, 2016 Nyár! Tudom, hogy hivatalosan nincs még véged (bár az előrejelzések szerint az időjárást tekintve igen), de holnaptól újra dolgozom, szóval vége a két és fél hónapos szabadságnak. Utoljára tizenöt (15!) éve volt, hogy nem dolgoztam nyáron, szóval igazán nem panaszkodhatok, igaz nagy árat fizettem érte (és nem rajtam múlt, hogy így alakult). Az elmúlt időszakban történtek ellenére (vagy éppen azért?) az az igazság, hogy jól érzem magam. Minden téren óriási változásokat hoztál (magánélet, lakóhely, munka), de megpróbáltam elfogadni a dolgokat és a lehető legjobbat kihozni az egészből.

float

Forrás: Pinterest

Ez az utolsó hét különösen jó volt: rengeteg jövés-menés, intézni való, egy kis munka, zsibvásár, mozi, itthon pedig nagy közös evések és olimpia-nézés, szurkolás a családdal, kellemes nyári időjárás. Mi kell még?

Zsibvásár

Épp egy éve már, hogy egy nagy szortírozás után – melyet nemcsak otthon, hanem a szülői házban lévő régi szobámat is bevonva (itt voltak ám “kincsek” 😀 ) csináltam -, kinéztem egy hétvégét, amikor zsibvásárt tartottak a közeli faluban, és felkerekedtem. Előtte is rendszeresen csináltam kisebb-nagyobb selejtezéseket otthon, de csak ruhákat szedtem össze és vittem el a városban kihelyezett gyűjtőkonténerekbe. Aztán eszembe jutott, hogy a kiválogatott holmikból akár egy kis “zsebpénzre” is szert tehetek, ezért úgy döntöttem, hogy mielőtt eladományozom vagy kidobom őket, teszek egy kísérletet, hátha más még pénzt is hajlandó adni értük.

zsibvásár

Forrás: Pinterest

TOVÁBB OLVASOM

Szülinapok!

Július közepe a kedvenc időszakom az évben! A legszűkebb családomat nézve tízből öt embernek van két héten belül a születésnapja, tehát majdnem olyan, mintha karácsony lenne, ilyenkor viszont nincs hideg, latyak és 5 réteg ruha, hanem nyár van, jó idő, szóval szuper szülinapi bulikat lehet tartani! ❤  És persze vagyonokat elkölteni ajándékokra…

bdc1

Hát igen, sajnos sokszor ajándékok tekintetében sem tudom visszafogni magam, és mindig is hajlamos voltam az előre betervezett keretemet kihasználva, vagy azon túl vásárolni. De legalább mindig van tervem, már ez is haladás…

Nem szeretem az utolsó pillanatra hagyni a vásárlást, mert annak csak az lesz a vége, hogy többet költök, és nem olyan dolgot veszek, amilyet szeretnék. Igyekszem minél hamarabb megszerezni a titkos információt, hogy mi az ünnepelt szíve vágya, ennek hiányában elkezdek ötletelni, hogy mi lenne a legjobb meglepetés, és bárhol járok, fél szemmel azt lesem, nem a megfelelő darab lapul-e az egyik polcon. Volt már olyan karácsonyi ajándék, amit szeptemberben vittem haza 😮 . Előfordult olyan is, hogy megvettem valamit, aztán kaptam egy tippet, hogy az ünnepelt mire vágyik, ilyenkor vagy mindkettőt megkapta, vagy az első, általam választott dolog jól elrejtve várta a következő alkalmat…

A könyv nagyon népszerű meglepetés a családunkban, akár a maga kézzelfogható valójában, akár arra beváltható utalványként érkezik. Én ha bárhol megfelelő ajándéknak tűnő könyvet látok, mindig megnézem, hogy webshopban kapható-e, mert így többnyire olcsóbban lehet hozzájutni, bár a házhoz szállítás díja jelentősen megemelheti az árat. Ha a vásárlás összege nem éri el azt a határt, ami fölött ingyen hozzák ki a csomagot, akkor a bolti átvételt szoktam választani – hacsak nem karácsonyi ajándékbeszerzésről van szó, általában nem szokta elérni, mert mostanában csak ajándékba vásárolok olvasnivalót. A Libri boltjaiban 9 napig megőrzik a netről rendelt könyvet, nyitvatartási időben átvehetem, és nem kell azon görcsölni, hogy lesz-e otthon valaki, amikor csönget a futár. A kedvezmény pedig jár, ha használom a törzsvásárlói kártyámat, akkor még több. Januártól változott náluk a törzsvásárlói program, a kifizetett összeg 10%-át kapjuk meg pontok formájában, amit legközelebb újra forintra válthatunk: levonják a végösszegből (maximum a felét fizethetjük pontokkal), szóval érdemes élni a lehetőséggel.

Ha időm engedi, és jó előre tudok tervezni, van, hogy magam állok neki ajándékot barkácsolni. Képeslapot a lehető legritkább esetben vásárolok – pedig régen nagy divat volt a családban -, inkább készítek én, vagy elhagyom, ha nincs rá időm. A csomagolást viszont mindig én csinálom, és bár szeretem megadni a módját, igyekszem egyszerű, természetes anyagokból a legkevesebbet felhasználni. Ha mégis veszek ajándékszatyrot, akkor olyat választok, ami fényezetlen, sima barna vagy egyszínű papírból készült, és magam díszítem fel az alkalomhoz illően, a megajándékozott stílusában.

 

7 apró lépés kezdő minimalistáknak

Courtney Carver írása a bemorewithless.com oldalról. Eredetiben itt. Ezt-azt én is hozzátettem… 🙂

Legyen szó bármilyen életmódváltásról, így akár a minimalizmusról, az emberek három csoportba sorolhatók a hozzáállásuk alapján:

  • Első: Gyerünk – hol az a kuka?
  • Második: Kösz, nem – nem a cuccaim mennyiségével van a probléma, hanem a rendelkezésre álló hellyel.
  • Harmadik: Érdekel, de nem tudom hogyan kezdjek neki…

Néha a második csoport tagjai átkerülnek az első vagy a harmadik csoportba, amikor azt látják, milyen boldogok a többiek.

Én lassan lettem minimalista. Belevágtam, aztán kiszálltam, előre léptem egyet, hátra kettőt, végül következetesen kezdtem magamévá tenni a dolgot.

Mi tartott ilyen sokáig?

Hét év alatt leredukáltam a cuccaim mennyiségét és az adósságomat, egyszerűsítettem az otthoni és üzleti teendőimet, a diétámat és az egészséges életmódomat.
Íme néhány ok, amiért szándékosan lassan csináltam:

  • Tapasztalataim szerint a lassú folyamatok sokkal eredményesebbek mint a hirtelen változások.
  • Családom van, és ők az elsők.
  • Kísérletezgetnem kellett, hogy rájöjjek mi a jó nekem.
  • Többet akartam. Nemcsak a lomoktól akartam megszabadulni. Fel akartam fedezni, mi jelent valóban sokat számomra, mitől dobban meg a szívem.
  • Még mindig keresgélek, próbálgatom és értelmezem a dolgokat. Ez egy soha véget nem érő folyamat.

Mindegy, hogy épp most kezded, vagy már ráléptél az útra, hogy egyszerűbbé tedd az életed és minimalista legyél: hasznosítsd kedvedre a következő tippeket!

  1. Írd le
  2. Szabadulj meg attól, amiből kettő vagy több van fölöslegesen
  3. Legyen egy “letisztult zónád”
  4. Utazz kevesebb csomaggal
  5. Öltözködj könnyedén
  6. Étkezz egyszerűbben
  7. Takaríts meg 300.000 forintot

TOVÁBB OLVASOM…

Vásárlás helyett #2

#2 Zsibvásározzunk!

Tavaly nyáron pakoltam ki először a közeli faluban rendezett zsibvásáron azzal a céllal, hogy pénzt csináljak fölöslegessé vált dolgaimból.
Egy nagyobb szanálás után ruhákat, kiegészítőket (sálakat, cipőket, táskákat, ékszereket), könyveket és kisebb lakásdekorációs dolgokat vittem ki, és reggel hattól délig hatezer forintot zsebeltem be. De nem csak ennyit profitáltam a dologból, mert otthon is felszabadult, illetve rendezettebb lett néhány polc…

zsibvasar

Idén július elején ismét felkerekedtem, és ez a vásár minden várakozásomat felülmúlta, szóval megyek jövő hónapban is, és mindenkit arra biztatok, hogy ha lehetősége van rá, mindenképp próbálja ki! 🙂 Egy hosszabb posztban elmesélem majd, hogy volt, most csak azt írom le, hogyan készültem fel.

  1. Utánakérdeztem a feltételeknek – de semmi megkötés nincs. Bárki bármit kivihet, pár száz forint helypénzt kell fizetni attól függően, hogy helyi lakosról van-e szó, és megtudtam, hogy ki korán kel, ha aranyat nem is, de árusítóhelyet nagy valószínűséggel talál – van, aki már ötkor vagy még korábban érkezik, hogy árnyékos helyet foglaljon magának. A hivatalos vásárkiírás szerint egyébként nyitás csak nyolckor van.
  2. Szortíroztam, pakoltam – az árut nem árt szépen összekészíteni, de nem napokig tartó rendszerezésről beszélek, élesben a kipakoláskor  úgyis minden a helyére kerül. Ha van rá lehetőség, jó már a vásár előtti este bepakolni az autóba, annyival is tovább aludhatunk.
  3. Összeszedtem a szükséges eszközöket – fontos, hogy tisztában legyünk a mennyiségekkel, és elegendő asztalt, dobozt, fóliát, állványt vigyünk, amin áttekinthetően és hívogatóan tudjuk elrendezni az eladásra váró holmit. És nem árt magunkkal vinni valamilyen ülőalkalmatosságot, kalapot, naptejet, esetleg napernyőt!
  4. Pénzt váltottam – mindenképp legyen nálunk váltópénz egy könnyen kezelhető pénztárcában vagy övtáskában.
  5. Szatyor elvitelre – vittem egy nagy kupac használt szatyrot, mert ennyivel is kevesebb van így  otthon, és aki nem készült fel eléggé, ebben viheti haza a vásárfiát.
  6. Kitaláltam, mit vegyek fel – na nem azért, mert a legcsinosabb árus címre hajtottam, hanem mert tudtam, hogy míg hajnalban elfér rajtam a melegebb ruha, később rétegenként kell majd ledobálni, ahogy a hőmérő higanyszála felfelé kúszik. Tényleg nem kell nagyon kiöltözni, nagy valószínűséggel porosak, piszkosak és nyáron izzadtak leszünk a végére.
  7. Reggelit csomagoltam – vigyünk magunkkal vizet, kávét, energiaitalt, és valami harapnivalót!  Kipakolás után, a vásárlók érkezése előtt jól jön egy szendvics, aztán később jobban járunk valami kekszfélével… Az itallal viszont vigyázni kell, nekem legutóbb nem volt segítségem, egyedül mentem, és mivel nem nagyon akartam másra bízni az árumat, csak keveset ittam, hogy ne kelljen túl sűrűn mosdóba szaladgálnom…

És végül amikor már ott állunk/ülünk az eladásra kínált cuccok között:

+ 1.Őszinteség, nyitottság – ez szerintem mindig nagyon fontos, de itt különösen: mindenkinek vannak jobb és rosszabb állapotban lévő limlomjai, ez alapján határozzuk meg az árat, annak figyelembevételével, hogy valószínűleg még alkudni is fognak belőle. Nem árt menni egy kört, hogy megnézzük, a “konkurencia” mit, milyen áron kínál (és ne feledjük, aki eladni jön, általában másnál vásárol is 😉 ) Én szeretem elmondani a vásárlónak, hogy miért pont azt az árat kérem a holmiért, amit: elmondom, ha újnak néz ki egy könyv, mert épp csak átlapoztam, de nem tetszett, vagy ha egyszer olvastam, de többet biztos nem fogom, és még mindig sikerlistás a könyvesboltban, de azt is, ha valami már agyon van hordva… (igen, voltak olyan dolgok, amiket kicsit szégyelltem kirakni, például egy leharcolt cipőt, de egy idős néni nagyon megörült, mert háromszáz forintért van mit fölvennie a kerti munkához 🙂 )

A fentiek közül egyik pont kihagyása sem lett volna a sikeres vásározás elrontója, minden ember, minden helyszín és alkalom más és más, a lényeg, hogy bátran vágjunk bele! Ha pedig valami nem úgy alakult, vegyük leckének! Legközelebb majd másképp csináljuk!

Vásárlás helyett #1

#1 Süssünk Clafoutis-t!

Tudom, ehhez a francia süteményhez is kell némi befektetés, főleg ha egészséges alapanyagokkal szeretnénk dolgozni. Viszont nagyon gyorsan elkészül, és mi lehetne jobb annál, mint hogy a kertedből szedett friss gyümölcsből készített forró sütit kiveszed a sütőből, már alig bírod kivárni, hogy meghűljön, de jutalmul kétszer vagy háromszor is repetázhatsz?
Az eredeti receptet írom le, bár mi a hétvégén sárgabarackból készítettük kukoricaliszttel, mandulás rizstejjel és sztíviával. (Sárgabarackból kicsit több, kb. 75 dkg került bele, sztíviából 5 dkg.) Nagyon finom lett!

sargabarackos_clafoutis

Clafoutis
(az eredeti a Larousse enciklopédia szerint)

Hozzávalók 4-6 személyre:

• 50 dkg cseresznye (nehogy kimagozzuk)
• 10 dkg cukor
• 12,5 dkg liszt
• 3 tojás
• 1 csipet só
• 3 dl tej
• 1 evőkanál vaj

A cseresznyét megmossuk, megszárítjuk és a szárakat eltávolítjuk. Megszórjuk 5 dkg cukorral, és legalább félórán keresztül állni hagyjuk. Közben a lisztet átszitáljuk és elkeverjük a cukorral, a sóval, valamint a habosra vert tojásokkal. Apránként hozzáadjuk a tejet is. Egy sütőformát kivajazunk, egyenletesen szétterítjük benne a cseresznyét, végül nyakon öntjük a sűrű palacsintatésztával. 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük és 30-40 percig sütjük.

Más szaftos gyümölcsökkel, szederrel, almával, szilvával is nagyon finom – sőt, én még kiviset is találtam 😮 . A cukorhoz egy kevés fahéjat vagy vaníliát is keverhetünk. Az igazi ínyencek a tej felét tejszínre cserélhetik.

Jó étvágyat!

Nem eléggé minimalista?

Találtam egy 2013-as cikket a becomingminimalist.com-on, mely részben a kihívásomhoz kapcsolódik.  Nem egy az egyben fordítom le a cikket, és néhol a saját gondolataimat is beleszövöm majd a sztoriba. Az angol eredeti itt található.

Sajnos olyan világban élünk, ahol sokunknak állandó hiányérzete lehet: folyton azt keressük, mi tölthetne fel minket, mi a következő cél vagy megvalósításra váró dolog, melytől majd teljesnek érezzük magunkat. Csak úgy röpködnek körülöttünk az üzenetek, melyek folyton azzal traktálnak, hogy nincs elég terünk, használati tárgyunk, ruhánk, vagy hogy lehetnénk (még) egészségesebbek, karcsúbbak, szebbek, jobbak, gazdagabbak…
Ez a hiányérzet állandó fogyasztáshoz, pénzköltéshez és felhalmozáshoz vezet, és arra ösztönöz minket, hogy mindig többet akarjunk, mert újabb és újabb dolgok megvásárlásával talán betölthetjük a tátongó űrt. Nyomás alatt vagyunk, hogy többet dolgozzunk, többet edzzünk, hogy több ruhánk legyen, és minél több mindent megszerezzünk a hiányérzet csökkentésének érdekében.

Az egyetlen probléma, hogy az ilyen lyukakat nem tudjuk dolgokkal betömni vagy eltüntetni.
A megoldás pedig nem az, hogy “még, még, még”, hanem épp ellenkezőleg: “elég”!

TOVÁBB OLVASOM…