Az új szokás, mely megváltoztatta az életemet (és a szennyesemet)

Nathan írása a quiethabits.net oldalról. Eredetiben itt. (Itt-ott én is hozzászóltam.)

Amióta csak a feleségem és én megvettük a saját mosó- és szárítógépünket, őrült módon tájékozott vagyok az általunk termelt szennyes ruha mennyiségét illetően. De komolyan, úgy tűnik, mintha a szennyes-kosarak folyamatosan tele lennének. És csak mi ketten vagyunk! Biztos vagyok benne, hogy akinek gyermeke van, csak legyint erre: “Majd rájössz!”

Úgy tűnik, a mosás egy soha véget nem érő feladat, a mosógép pedig egy örökmozgó, mely a vízelvezető csövön keresztül elszívja az időt, a vizet és a pénzt a falon túl lévő feneketlen fekete lyukba. Mondanom sem kell, nem vagyok a mosás megszállottja. De ugyanúgy mint a halál és az adó, ez is elkerülhetetlennek tűnik.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, igyekeztem tapasztalatot szerezni a szennyesünkkel kapcsolatban. Nincsenek komoly statisztikai adataim alátámasztásként és semmit sem tudok minden kétséget kizáróan bizonyítani, de érzékelni kezdtem a különbséget. A következtetéseim:

Megpróbálom csökkenteni a keletkező szennyes mennyiségét úgy, hogy a dolgaimat annyiszor használom, ahányszor csak a higiéniai állapotuk megengedi.

TOVÁBB OLVASOM…