Július 1-8.
Ismét egy egészen “csendes” hét van mögöttem, magamnak semmit nem vásároltam, bár költöttem azért. A hó eleji kötelezők megvoltak: biztosítás, bankszámla havidíj, illetve a hitelkeret éves díja.
Ami nagyobb falat: ilyenkor van évfordulója az egyik biztosításomnak, melynél éves díjfizetés van, így nem havonta kell pár ezer forintot elkülönítenem, hanem évente egy nagyobb összeget. Most, hogy nincs munkám, ez még sokkal megterhelőbb mint egyébként, és így már tényleg teljesen mínuszban vagyok. Nem sokat javít a mérlegen, hogy megjött az álláskeresési járadék az első 14 napra – sajnos épphogy a harmadát teszi ki a befizetett éves díjnak. (A biztosításaimról később.)
A héten volt két egész napos utazás, ahová nem tudtunk magunkkal ennivalót vinni, ezért egyik alkalommal péksüteményt vettem, illetve az ebédet mindkétszer én fizettem Szép-kártyáról.
Egy ideje gondolkodtam, és végül arra jutottam, hogy leszedetem a géllakot, hát, megtörtént. Jó érzés most újra látni a körmeimet a maguk természetes valójában – bár eléggé biztos vagyok benne, hogy lesz még (gél)lakk rajtuk. Meglátjuk, meddig bírom így, volt azért oka, hogy évek óta három-négy hetente gél-lakkoztattam: az egykori munkám miatt – por, szöszök, papírdobozok – sokszor úgy nézett ki a kezem, mintha egész nap homokoztam volna, bármilyen mezei körömlakk pedig nagyjából fél napig bírta… 😀 Mostanában nem akarok erre sem költeni, és ahogy korábban kiszámoltam, ez is nagyjából ötvenezer forintot tesz ki egy évben. Van 4-5 féle körömlakkom, de a kezeimre nem akarom ezeket rákenni, mert fél nap szárítgatás után (és sokszor ennek ellenére is párnahuzat-minta lenyomattal ébredve 😀 ) egy nap múlva úgyis lepattognak, szóval ezeket továbbra is csak lábra használom majd. A körömlakk-nélküliség miatt viszont most lehet, hogy venni fogok valami körömpolírozót, mert szeretném, ha nemcsak természetesek, de szépek is lennének a körmeim. 🙂
minimalinda 