Minimalisták ellenőrzőlistája

Melissa Camara Wilkins írása a nosidebar.com oldalról. Eredetiben itt.

Egy átlagos amerikai otthon háromszázezer tárgyat rejt. Hogy micsoda? Mi a fenét csinálnak ezek ennyi holmival?

Ha az otthonod túlzsúfoltnak tűnik, ha napjaid őrült rohanásban telnek, és nem találod az íróasztalodat a kupac alatt: megértjük. Mind átéltük ezt, és ha változtatni szeretnénk, az sokszor bizony nyomasztó tud lenni. Mihez fogjak elsőként? Hogyan döntsem el, mi menjen és mi maradjon? Háromszázezer alkalommal…

Ha tetszik a gondolat, hogy kevesebbel élj, de nem tudod, hogyan kezdj hozzá, próbáld ki ezt a tíz lépést egy könnyedebb életért.

(Ha pedig már a minimalizálás mestere vagy, továbbítsd ezt egy barátodnak, aki most akar megismerkedni az egyszerűsítéssel.)

1. Mi az indítékod?

Kérdezd meg magadtól, miért szeretnél egyszerűsíteni. Túlzsúfolt életedet szeretnéd rendbe tenni? Egy rendezett otthon nyugalmára vágysz? Nagy álmoknak készíted elő a terepet? Amikor extra motivációra van szükséged, jusson majd eszedbe az “indítékod”, vedd majd észre, hogy már eddig is milyen messzire jutottál, és összpontosíts a célodra.

2. Kezdd könnyedén!

Még ha nagy változásokat szeretnél is elérni, kezdd kicsiben! Rakj rendbe egy fiókot. Mondj nemet egy kávémeghívásra. Tölts egy percet csendes, nyugodt lélegzéssel. Érdemes megnyerned néhány apró csatát, mielőtt nagyobb kihívások elé állsz.

3. A vágy és a szükséglet két különböző dolog

Valószínűleg kevesebbel is beéred, mint gondolnád. Mind így vagyunk ezzel. Amikor arról kell döntened, hogy mit engedsz be az életedbe, kérdezd meg: “Tudnék nélküle élni?” Ha igen, akkor tudni fogod, hogy ez sokkal inkább vágy, mint szükséglet. A szükséges dolgoknak maradniuk kell. A többiről te döntesz.

4. Keresd a boldogságot!

Egy jó szabály, hogy azokat a dolgokat tartsuk meg, amelyeket hasznosnak vagy szépnek gondolunk. A szépség megtalálásához Marie Kondo tanítása szerint kérdezzük meg, örömet okoz-e a kérdéses tárgy. Ha nem: hadd menjen. Talán valaki másnak okoz majd örömet.

5. Tedd átláthatóvá a naptáradat!

A könnyedebb élet kialakításánál nem csak a holminkra kell figyelmet fordítani. Egy egyszerűbb időbeosztás nyugalmat hozhat mindennapjaidba. Vannak benne olyan dolgok, amiket inkább hanyagolnod kéne? Megbeszélések, amelyeken nem feltétlenül kell részt venned? Találkozók, melyeket kihagyhatsz? Tudod, mit kell tenned…

6. Kapcsold ki!

Nem kell örökre kihúznod a vezetéket, de az időnként beiktatott képernyőmentes időszakok új megvilágításba helyezhetnek dolgokat és több örömet hozhatnak életedbe. Használd arra ezt az időt, hogy kimenj a természetbe, kapcsolatot teremts a körülötted lévő emberekkel, és hogy lecsendesítsd a fejedben lévő zajt.

7. Tervezz pihenőket!

Ahogy a fizikai környezeted egyszerűsödik, abban is új utakat fedezhetsz fel, hogyan találd meg a munka és a pihenés ritmusát az életedben. Nehéz “könnyedebb életre” törekedni, miközben valójában “kimerítő életet” élsz.

8. Tedd magadévá!

Az egyszerűség nem verseny. Könnyíts úgy, ahogy neked jól esik, és ne stresszeld magad azzal, hogy másokhoz hasonlítod magad. Valójában mentálisan azzal szabadíthatod fel magad igazán, hogy minimalizálod az méricskélést.

9. Ne feledkezz meg a barátaidról!

Ne engedd, hogy az egyszerűbb élet kialakítására tett elköteleződésed számodra fontos kapcsolatok útjába álljon. Mások talán még nem állnak készen olyan döntések meghozatalára, mint te. Tedd azt, ami neked jó, és élvezd az életedben lévő csodálatos emberek társaságát anélkül, hogy meg akarnád változtatni őket.

10. Élvezd a többet és a kevesebbet!

Több idő, nagyobb szabadság és több hely, hogy lélegezhess. Kevesebb holmi és kevesebb stressz. Kevesebb dolog, amit rendszerezni, tárolni és óvni kell. Kevesebb zűrzavar. Kevesebb rohanás.

Szánj rá egy percet, és adj hálát azért, amit azzal tanultál, hogy elengedtél dolgokat, és az életed új fejezetéért, amelybe ezzel léphettél.

Felépíthetsz egy életet kevesebbel – és többel.
Legyen több abból, amit szeretsz, és kevesebb abból, amit nem.

 

11 ok, hogy NE vedd meg azt a ruhát

Anna Newell Jones, a The Spender’s Guide to Debt-Free Living (Útmutató költekezők számára az adósságmentes élethez) című könyv írója osztotta meg cikkében iránymutatásait, hogyan maradhatnak a “hááát, határeset” blúzok és a lábujj-nyomorgató magassarkúk (valószínűleg csak egyszer fogod viselni) az üzletek polcain – a pénzed pedig a tárcádban.

Ne vedd meg azt a ruhadarabot…

  1. ha nagyszerűen nézne ki, ha elvinnéd a varrónőhöz, te azonban soha semmit nem viszel varrónőhöz.
  2. ha nem néz ki jól minden szögből.
  3. ha csak azért akarod, mert nem is olyan drága, vagy mert mega-giga akció van.
  4. ha képeket küldözgetsz a barátaidnak a próbafülkéből, mert nem tudod eldönteni, mit is érzel valójában. (Ez óriási felkiáltójel egyébként: fogadni mernék, hogy próbálod meggyőzni magad arról, hogy tetszik, pedig a lelked mélyén tudod, hogy igazából nem jön be neked.)
  5. ha biztos vagy benne, hogy előbb-utóbb rájössz majd, mihez tudod felvenni, de most hirtelen semmi nem jut eszedbe.
  6. ha nem szerettél bele eléggé ahhoz, hogy cserébe megválj egy már meglévő darabtól a szekrényedből.
  7. ha azért vennéd meg, mert a vásárlás gondolata tetszik, nem maga a ruhadarab. (A elméleteken alapuló vásárlás igencsak drága!)
  8. ha egy olyan jövőbeli eseményre vásárolnál, ami nem biztos, hogy valaha bekövetkezik. (majd ha elkezdek túrázni…)
  9. ha kényszernek éreznéd, hogy akár abban a percben viselned kelljen az üzleten kívül vagy hogy másnap reggel elmenj benne dolgozni.
  10. ha meg kell tanulnod valamit ahhoz, hogy viselni tudd (például hogyan sétáljunk ingadozó, húsz centis sarkakon).
  11. csak mert kötelességednek érzed a vásárlást. (Akár egy divathóbort, akár egy kedves eladó miatt, akinek úgy érzed, tartozol ezzel, mert annyit fáradozott, hogy segítsen.)

A negyedik hét – Kötelezők

Július 1-8.

Ismét egy egészen “csendes” hét van mögöttem, magamnak semmit nem vásároltam, bár költöttem azért. A hó eleji kötelezők megvoltak: biztosítás, bankszámla havidíj, illetve a hitelkeret éves díja.

Ami nagyobb falat: ilyenkor van évfordulója az egyik biztosításomnak, melynél éves díjfizetés van, így nem havonta kell pár ezer forintot elkülönítenem, hanem évente egy nagyobb összeget. Most, hogy nincs munkám, ez még sokkal megterhelőbb mint egyébként, és így már tényleg teljesen mínuszban vagyok. Nem sokat javít a mérlegen, hogy megjött az álláskeresési járadék az első 14 napra – sajnos épphogy a harmadát teszi ki a befizetett éves díjnak. (A biztosításaimról később.)

A héten volt két egész napos utazás, ahová nem tudtunk magunkkal ennivalót vinni, ezért egyik alkalommal péksüteményt vettem, illetve az ebédet mindkétszer én fizettem Szép-kártyáról.

Egy ideje gondolkodtam, és végül arra jutottam, hogy leszedetem a géllakot, hát, megtörtént. Jó érzés most újra látni a körmeimet a maguk természetes valójában – bár eléggé biztos vagyok benne, hogy lesz még (gél)lakk rajtuk. Meglátjuk, meddig bírom így, volt azért oka, hogy évek óta három-négy hetente gél-lakkoztattam: az egykori munkám miatt – por, szöszök, papírdobozok – sokszor úgy nézett ki a kezem, mintha egész nap homokoztam volna, bármilyen mezei körömlakk pedig nagyjából fél napig bírta… 😀 Mostanában nem akarok erre sem költeni, és ahogy korábban kiszámoltam, ez is nagyjából ötvenezer forintot tesz ki egy évben. Van 4-5 féle körömlakkom, de a kezeimre nem akarom ezeket rákenni, mert fél nap szárítgatás után (és sokszor ennek ellenére is párnahuzat-minta lenyomattal ébredve 😀 ) egy nap múlva úgyis lepattognak, szóval ezeket továbbra is csak lábra használom majd. A körömlakk-nélküliség miatt viszont most lehet, hogy venni fogok valami körömpolírozót, mert szeretném, ha nemcsak természetesek, de szépek is lennének a körmeim. 🙂

A második-harmadik hét – Csalok!

Június 16-30.

Nem, nem vásároltam ruhát, kiegészítőt és semmi nagyobb dolgot… igazából kisebbet sem nagyon.
Mindössze a következőkre költöttem június második felében: apák napja alkalmából tesómmal egy doboz Stühmer édességet és egy üveg jó bort vettünk apukánknak. Voltam manikűrösnél, ahol háromezerért új géllakkozást kaptam – az előző amúgy nagyon jól teljesített, 4 hétig bírta! Gondolkodom egyébként, hogy erről is lemondjak-e, majd még meglátom. Aztán befizettem a húszezer forintos havi nyugdíjbiztosítást (erről később többet), és a pékségben is bevásároltam egyszer. Ezen kívül megint kávéztunk egyet tesómmal, de most Szép-kártyával fizettem (a múltkor nem volt rá lehetőség). Ennyi.

Hát, igen, most marha büszke lehetnék magamra, mert ez tényleg nem sok. Viszont az is egyből kiderül a fentiek alapján, hogy most épp nem vezetek háztartást…
Nemrég még nem így volt, azonban ahogy a legelső bejegyzésben is írtam, sok minden változott körülöttem mostanában. Vége lett a kapcsolatomnak, és mivel a szerelmen kívül csak a munkám kötött abba a városba, így a másodikról lemondtam (az elsőről igazából még azóta sem teljesen), hogy hazaköltözhessek a szülővárosomba, ahol a családom él, úgy, hogy itt nem várt munka. Tudom, hogy ez meggondolatlan dolognak tűnik… Nagy lépés volt, ez tény, főleg mert egyébként mindent százszor átgondolok és az esetek 98%-ában a biztosat választom a bizonytalan helyett…

A lényeg, hogy mivel óriási a szülői ház (még úgy is, hogy költséghatékonysági szempontok miatt tesóm is pont most költözött ide egy időre a férjével és a két picivel), itt lakom majd én is valameddig. Bár a korom miatt illendőbb lenne 😮 😀 már külön élnem, a nagy család most nagyon jól jön: egyrészt nem vagyok egyedül, a gyerekek körül is szívesen besegítek, vagy vigyázok rájuk ha épp mindenkinek más dolga van és tesómnak el kell ugrania valahova. Másrészt nincs más bevételem, csak a munkanélküli járadék, ami – bár az egykori fizetésem alapján nem kevés – nem sok mindenre elég… Így azonban most nemhogy albérletre, de rezsire és étkezésre sem igen kell költenem (leszámítva egy-egy kisebb bevásárlást, amikről írtam), de csak amíg nem jövök egyenesbe.

Így hát nem csoda, hogy ilyen jól bírom a kihívást, őszintén szólva kicsit félek, hogy mi lesz amikor majd újra lesz munkám és/vagy 😀 pénzem… De a lényeg, hogy majd akkor is az az egy nagy cél lebegjen a szemem előtt, amit kitűztem magamnak! ❤

Nem eléggé minimalista?

Találtam egy 2013-as cikket a becomingminimalist.com-on, mely részben a kihívásomhoz kapcsolódik.  Nem egy az egyben fordítom le a cikket, és néhol a saját gondolataimat is beleszövöm majd a sztoriba. Az angol eredeti itt található.

Sajnos olyan világban élünk, ahol sokunknak állandó hiányérzete lehet: folyton azt keressük, mi tölthetne fel minket, mi a következő cél vagy megvalósításra váró dolog, melytől majd teljesnek érezzük magunkat. Csak úgy röpködnek körülöttünk az üzenetek, melyek folyton azzal traktálnak, hogy nincs elég terünk, használati tárgyunk, ruhánk, vagy hogy lehetnénk (még) egészségesebbek, karcsúbbak, szebbek, jobbak, gazdagabbak…
Ez a hiányérzet állandó fogyasztáshoz, pénzköltéshez és felhalmozáshoz vezet, és arra ösztönöz minket, hogy mindig többet akarjunk, mert újabb és újabb dolgok megvásárlásával talán betölthetjük a tátongó űrt. Nyomás alatt vagyunk, hogy többet dolgozzunk, többet edzzünk, hogy több ruhánk legyen, és minél több mindent megszerezzünk a hiányérzet csökkentésének érdekében.

Az egyetlen probléma, hogy az ilyen lyukakat nem tudjuk dolgokkal betömni vagy eltüntetni.
A megoldás pedig nem az, hogy “még, még, még”, hanem épp ellenkezőleg: “elég”!

TOVÁBB OLVASOM…

Már el is kezdtem

A “Nagy Ötlet”, azaz hogy egy ideig egyáltalán nem vásárolok semmilyen ruhát, egészen pontosan két hete pattant ki a fejemből, és először csak egy meggondolatlanul elejtett mondatfoszlány volt: “Na, most egy ideig nem kell ruhát vennem!
Naná, hogy egy nagyobb összeget hagytam egy bizonyos kasszánál és egy nagy szatyorral távoztam egy bizonyos boltból, ennek volt köszönhető a felkiáltás.
Aztán ez a hirtelen kimondott gondolat egyszer csak megvadult, és az jutott eszembe: mi lenne, ha most egy évig egyáltalán nem is költenék ruhákra és kiegészítőkre?

Lássuk, miből táplálkozhatott ez az elvetemült ötlet:

1. Nem köntörfalazok, nem állok pénzügyileg a helyzet magaslatán. Be kell valljam, nem tudom, hogy ha hetente teherautóról lapátolnák a pénzt az udvaromba, akkor irkálnék-e most itt, de az helyzet, hogy nem ez a helyzet, szóval itt vagyok és egy évig nem veszek ruhát!

b. Rengeteg ruhám van, legalábbis a saját mértékeim szerint… Persze nem bérelek nekik külön házat, de biztos vagyok benne, hogy nincs olyan alkalom, amire ne tudnék felöltözni abból, amim van – amúgy biztos van, de nem tervezek mostanában az angol királynővel találkozni (nem érek rá 😀 )

…és negyedszer: nyilván szoros összefüggésben van a két előző ponttal, de ahogy egy korábbi posztban írtam, érdekelni kezdett a minimalizmus, a “kevesebb több”, a “legyél hálás azért, amid van és ne legyél telhetetlen”, a “te birtokold a tárgyaidat és ne azok téged” – és még sorolhatnám – elvek. Egészen konkrétan két helyről kaptam elég komoly inspirációt: egyik a Project 333  a másik pedig a már említett Blonde on a Budget blog.

Reményeim szerint egy év múlva nemcsak több pénz lesz a bankszámlámon, mint most, hanem kevesebb ruha a szekrényeimben, kevesebb tárgy a polcaimon, több időm minden másra a dolgaim keresgélése, rendbetétele, rendszerezése és szortírozása helyett, én pedig nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb leszek.

(a felsorolás számozásánál segítségemre volt minden idők legjobb karácsonyi filmje 😉 😀 )