A tizedik-tizenegyedik hét

Augusztus 17-28.

Ha a kilencedik hétre azt írtam, hogy micsoda hét, nem is tudom milyen szó illene az elmúlt két, de főleg az utóbbi egy hétre… Őrült, izgalmas, csodálatos, hihetetlen, fantasztikus, elmondhatatlan, leírhatatlan, felülmúlhatatlan…

Egy ideig úgy tűnt, hogy az új, vendéglátós munkával egyenesbe jönnek a dolgok és végre megnyugodhatok, de aztán az a kis hang azt súgta, hogy legyek kiváncsi és bátor, merjek nagyot lépni, és ne elégedjek meg az első szembejövő lehetőséggel. Így a múltkori 180 fok után újabb 180 fokos fordulatot vett az éltem, de nem ugyanoda lyukadtam ám ki!

Legutóbb ott hagytam abba, hogy összejött a másik meló. Bő egy hét volt arra, hogy minden elintéződjön mire kezdeni kell: autó, albérlet, telefon. A mérleg nem túl jó: két nappal korábban lett telefonom, az albérlet és az autó viszont nem akart összejönni… Aztán egy nappal korábban lett autó, és mostmár a lakásprojekt is jó úton halad. Szerencsére van segítségem – enélkül ez az egész nem sikerült volna, örök hála ezért a családomnak! Mostmár Budapesten élek, autóval járok (Igen, Budapesten!!! Igen, én!!!) és az egyik tévécsatorna egyik műsorához szerzem be a ruhákat.

De lássuk a piszkos anyagiakat… A munka miatt szükségem van egy díjcsomagra korlátlan beszélgetéssel és sok nettel (valóban, ez már az első két napban kiderült, hogy enélkül nem megy). Vettem mellé telefont is, mert egy ilyen nagy csomagnál havi kétezer forintba kerül, és a négyéves leharcolt készülékem használhatatlanul lassú, a másik pedig, amelyik szervizben volt, ugye majdnem annyiért javítható, mint amennyiért két éve vettem…

Az autó megint csak elengedhetetlen a munkához, hiszen össze-vissza kell rohangálnom a városban, aztán a több zsáknyi összeszedett ruhát kivinni a stúdióba. Ehhez óriási segítséget kaptam a családomtól, ők előlegezték meg nekem az autó árát, melyet néhány havi fizetésből törlesztek majd nekik.

Az albérlet is sínen van, addig egyelőre rokonoknál kaptam egy matracot, remélhetőleg 1-2 héten belül kiköltöznek a jelenlegi lakók és birtokba vehetem a kis lakást.

Igen, mindezek nem csekély anyagi vonzattal járnak, de elég jó fizetést kapok majd ahhoz, hogy ha mindezt kifizetem, illetve még élek is a fővárosban, még mindig több marad, mint ha a vendéglátást választottam volna.

Így most még inkább oda kell figyelnem, hogy miket vásárolok, mert a több pénz jobban húzza majd a zsebem, és nyilván könnyebben mondhatnék igent bármire. Igaz, amíg nem kapok fizetést, de még utána is, amíg nem törlesztem a kölcsönt a családomnak, addig akkor is nulla forint lenne az extra költőpénzem, ha nem lenne a fogadalmam. A kihívásomnak köszönhetően azonban az a bizonyos extra költőpénz a perselybe megy majd!

Mondanom sem kell, hogy ruhát azóta sem vásároltam, az elektronikai eszközök kategóriába búcsúzott egy telefon, de csak a munka miatt, és hát autót sem nagyon terveztem vásárolni az elkövetkezendő nehány évben, de úgy alakult, hogy ez is munkaeszköz lett…

Mindent összevetve pedig fantasztikus ez az egész, a legjobb dolog, ami valaha történt velem! ❤️

 

 

Advertisements

Szólj hozzá!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s