Július 9-16. – Zsibvásár, borfesztivál és szülinapok
Zsibvásárral kezdtem a hétvégét, azt már leírtam, hogy hogyan készültem rá, de egy részletes beszámoló lesz még róla hamarosan. Itt most csak annyit mondok, hogy minden várakozásomat fölülmúlta, és elég szép összeget kaszáltam, úgyhogy megyek a következő hónapban is, és már izzítom a családot, hogy ők is kezdjenek lomtalanítani!
Az a nap jó hosszúra nyúlt, a vásár miatt hajnalban keltem és még aznap este mulattunk is kicsit, szóval hajnalban feküdtem le. A család egy részével kimentünk ugyanis a helyi neves borünnepre. Nagyon jó volt elvegyülni a tömegben, ismerős és ismeretlen arcokat látni, akik szintén azért jöttek, hogy finom borokat kóstoljanak és jól érezzék magukat. Mi is ettünk-ittunk, igen, ez nem olcsó mulatság, de néha ki kell mozdulni, és inkább havonta egy ilyen, mint hetente egy bevásárlókörút! Most apukánk volt a “főszponzor”, én az otthon maradóknak gondoskodtam vásárfiáról két csomag macaronnal. Elsőre elég borsosnak tűnt az ára, de egy ilyen rendezvényen ezen nem lepődik meg az ember lánya, és jobban utánaszámolva kevesebbért adták darabját mint pár éve egy neves pesti cukrászdában…
Ahogy az előző posztban írtam, július közepe nálunk kicsit olyan, mintha karácsony lenne, mert öt szülinapot ünnepelünk két hét alatt, és ebből kettőt egy napon!
Munka ügyben sajnos nincs előrelépés, így biztos bevételi forrásomat továbbra is az álláskeresési járadék jelenti, és idén sem vihetem trópusi utazásra az ünnepelteket. Még szerencse, hogy egyébként az egyik én vagyok, így máris csak négy ajándékról kell gondoskodnom öt helyett… 😉
Sőt, mivel a mostani időszakra is voltak tartalékaim, már csak két családtagnak kellett vásárolnom!
A legkisebbnek is volt egy korábban beszerzett póló a tarsolyomban, és könyvet terveztem még mellé venni. Találtam egy nagyon jó sorozatot, melynek minden oldalán kinyitható fülek vannak, odavan az ilyenekért (van egy nagyobbaknak való ilyen könyv a házikönyvtárban, de ezt csak “szülői felügyelet mellett” nézegetheti), majdnem kétfélét is vettem belőle, de aztán – a kevesebb több jegyében – csak az egyiket hoztam el. Még szerencse, mert aztán kiderült, hogy néhány hasonló könyve most egy ideig még ki van iktatva, mivel letépkedte azokat a bizonyos fülecskéket… Nem akartam, hogy a meglepetésem így a “hoztam is ajándékot, meg nem is” kategóriába essen, ezért másnap vettem neki egy “pici praclikba való strapabíró könyvecskét” is. ❤
Sajnos meg kell hogy említsem – nem akarok kihagyni egy vásárlást sem -, hogy végül mégis költöttem olyasmire, amire nem akartam… Még mindig ajándékról van szó, és már megint a jó szívem és a segítő szándék vezérelt, amikor egyik családtagomnak felajánlottam, hogy mivel úgyis megyek vásárolni, én megveszem az előre megbeszélt játékot, és majd utólag rendezzük a dolgot, vagyis kifizeti nekem az árát. Hát, az egésznek csak az általam vállalt része történt meg, és úgy tűnik, ez már így is marad. Nagyon bosszant a dolog, egyrészt mert én enélkül is elég ajándékkal készültem, és most főleg nem engedhetem meg magamnak a plusz költekezést (hatezer forintos dologról van szó). Másrészt egyszer már jártam így vele, csak akkor nem helyette vásároltam, hanem egy nagyobb értékű ajándékot vettünk vagy négyen közösen, és az ő részét akkor sem kaptam meg. Én soha nem tudnám ezt megtenni senkivel, inkább többet adok, de semmiképp sem maradok adós, vagy pedig nem vállalok be olyat, amit nem tudok teljesíteni… Szomorú vagyok, hogy ezt egy hozzám közel álló ember tette meg, de mindegy, túl kell lépnem rajta, viszont többet nem sétálok bele ilyesmibe, tanultam a leckéből… 😦
Visszatérve a jó dolgokhoz: anyukámnak ha jól emlékszem, még novemberben vettem egy táskát, valószínűleg a névnapjára vagy karácsonyra, de végül mindkettőre mást kapott, így most jól jön, hogy csak elő kell venni. Áprilisban pedig egy krémet rendeltem neki, – amit tudom hogy szeret és már nagyon régóta használ – mert egy másik termékkel együtt akkor olcsóbban kaptam meg. Ezeken kívül vannak még kisebb meglepetések elraktározva, lehet, hogy későbbre is marad…
Tesómnak több ötlete is volt, de mivel ő maga sem tudta eldönteni, melyik ajándékot szeretné legjobban, először arról volt szó, hogy pénzt kap mindenkitől. Aztán a múltkor a könyvesboltban talált valamit, ami nagyon megtetszett neki (az lett volna a csoda, ha nem így történik, mert nagy könyvmoly). Akkor nem vette meg, és remélem, azóta sem, mert én igen… Interneten rendeltem meg, bolti átvételt kértem, és a mesekönyvért korábban kapott pontokat is felhasználtam, így összesen ötszáz forintot spóroltam. Ennek örömére még egy színesceruza-készletet is vettem neki, mivel egy kreatív-stresszoldó könyvről van szó. Így nem csak borítékokat kap végül, hanem “igazi” ajándékot is.
Mindezeken kívül csak kisebb vásárlásaim voltak a héten: élelmiszer – felvágott, zöldség, vaj és kenyérfélék az ábécében, joghurt és kakaó a pékségben, és tönkölyropi meg kölesgolyó a drogériában -, illetve kontaktlencse-folyadékot kellett vennem, mert hamarosan el fog fogyni. Szóval semmi textil és semmi fölösleges!
Kezdhetem is az ajándékcsomagolást! 🙂
minimalinda 